A kortárs díszlettervező generáció egyik legkiválóbbika újabb kihívás előtt. Van másféle kihívás is. Bármikor kihívhatják a társalgóból, miközben interjút ad, hiszen zajlik az összpróba a színpadon, ahol a megálmodott színpadi masinéria most kezd mozgásba lendülni.
- Két darabot soha nem lehet egymáshoz mérni - mondja Kentaur. Az egyik barokk, a másik református templom belülről. Olyan, mint hogyha a Ryan közlegény megmentését a Chicago című filmhez próbálnád hasonlítani. A Fantom egy nagyon gazdag látványvilágú, vadromantikus alkotás, "színház a színházban". Ez pedig egy drámai mű. És hihetetlenül nehéz. Most nem a zenei fajsúlyáról beszélek, hanem azokról a technikai megoldásokról, amelyeket megkövetel. Visszatérve a díszletre, azt gondolom, attól, hogy ilyen elképesztő mennyiségű, különböző helyszín van - amelyeket megmutatunk -, nagyon mozgalmas és látványos előadás lesz, amelyben új, izgalmas technikákat is kipróbálunk. Persze a lényeg: bár a Volt egyszer egy csapat afféle írországi West Side Story-történet, itt nem a szerelmespáron van elsősorban a hangsúly, hanem egy csapaton. Egy futballcsapaton. S az ő sorsukon keresztül az együvé tartozásról, szerelemről, barátságról és sok más fontos dologról esik szó. |
- A magyar néző felfedezhet benne bizonyos "áthallásokat"?
- A darabbéli katolikus kontra protestáns vallási konfliktus voltaképpen ürügy. Erről Bródy János tudna igazán beszélni, aki a szövegkönyvet is írta. Nem csak magyarországi, hanem bizonyos európai jelenségekre figyelmeztet ennek a konfliktusnak az ürügyén. Például arra, hogy attól, hogy te ilyen vagy, ő meg olyan, még normálisan egymás mellett lehet élni ugyanabban a hazában. Vannak országok, amelyek még mindig valamilyen szintű elnyomás alatt élnek, még akkor is, hogyha látszatra demokrácia van. S hogy a felparázsló vallási háborúk mögött valóban a vallás van-e, vagy valami egészen más, az nagyon komplex dolog, ebbe nem is érdemes belemenni. - Nyilván ahhoz is kell egy csapat, hogy a Volt egyszer egy csapat meg tudjon jelenni a színpadon. - Abszolút így van. Volt egyszer egy "csapat mag" és abból lett egy nagy csapat. Nagyon fontos, hogy a Fantom alatt már összerázódtunk. Most társult hozzánk Szakács Györgyi jelmeztervező, akinek szintén egy hatalmas monstrummal kellett megküzdenie. Nem csak a több száz jelmezről beszélek. A közelmúlt realizmusát megtervezni hihetetlenül nehéz feladat. S jött egy új koreográfus, Tihanyi Ákos, aki káprázatos táncokat, táncképeket, mozgásokat komponált. - Hogyan véli, Webber zenéje egyaránt vonz majd minden korosztályt? - Nem tudhatom. Ez nem rock-opera. Ez egy musical. Dalok vannak felfűzve egy komoly zenei ívre rockos, popos hangzásban, amelyben erősen megjelenik az ír népzene. Nagyon impulzív, nagyon energikus muzsika. Minden generáció szeretheti. - Egy ilyen kőkeményen végighajtott szezon után, jön az édes pihenés? - Még nem. A napokban fejezem be Urbán stigma című lemezemet. Ősszel fog megjelenni. Bő egy esztendeje dolgozunk rajta a zenekarommal: Háry Péter billentyűs-basszusgitárossal, aki a dalok javának szerzője, Madarász Gábor gitáros-szövegíróval valamint Svéger Zoltán dobossal. Azt hiszem, izgalmas album született. - Utána, irány a tenger, az azzuro, a pálmafák? - Nem. Norvégia felé veszem az irányt. Egy szabadtéri Aida előadáshoz tervezek díszletet és jelmezt is. Aztán nyár végén újra kezembe veszem a festőecsetet. Jövőre két kiállításom lesz. - Kentaur mókásan rám hunyorít - Szeretem csinálni. Fotó: a szerző |