| Bájosan vigyorogva egyetlen szál rózsát vásárol Angélique, a szerelmes diáklány. Aztán biciklire pattan és tovább repdes a boldogságtól. Meg is tudjuk hamar, hogy lángolásának tárgya egy érett, markáns arcú doktorbácsi, aki huncutul mosolyodik el, mikor megkapja a kézbesített rózsaszálat és kedvesen kacsint a lányra, mikor hazafelé utaznak az autóban egy partiról. |
 |
| Angélique barátai - David és Héloise - nem igen nézik jó szemmel a kapcsolatot, mert hiszen a szerelem tárgya nős, sőt felesége gyermeket vár. David egyébként is színtiszta érzelmeket táplál a lány iránt. Ez eddig ugye egy szokványos szerelmi háromszög történet és simán elhisszük a gesztenyeszín szemű fültől-fülig vigyorú hősnőről, hogy ő bizony egy szerencsétlen áldozat, aki itten most jól el van csábítva. |
 |
| Ám egyszer csak visszapörög a film és egy egészen más nézőpontból, a hőn áhított férfi, Loic szemével nézhetjük újra a történteket. És hát nem kevésbé megdöbbentő, amit látunk. Az lehet a helyzet, hogy Audrey Tatou tényleg tehetséges, nem csupán bájos, mert innentől kezdve sikerül karakterének egy olyan ízt kölcsönöznie, amely tényleg hátborzongatóan hihetetlen. |
 |
| Nem kevésbé erős a jelenléte a későbbi szenvedő alanynak, Loicnak sem, akit Samuel Le Bihan alakít megfontolt pontossággal. A Davidot játszó Clément Sibony szépen egyensúlyos mindkét értelmezésben, mint ahogyan Héloise képében Sophie Guillemin is egyik pillanatról a másikra változik aggódóan életvidám csitriből megrettent nővé. |
 |
| Érdekes forgatókönyvön alapul e film tehát, amely egy már többször felvetett témát dolgoz fel, ám talán kicsit újszerűbben, másképpen. Először határozottan ellazít, gyanúsan festői szerelmi ömlengéssel ver át, aztán jöhet a meglepetés ereje. A felismerés, hogy nem is úgy van, ahogyan gondoltam. Aztán elgondolkodás, hogy vajon hogyan lehet másként és miképpen illik bele a cselekménybe. Végül pedig egy csipetnyi döbbenet, amint minden világossá válik. Eközben pedig képessé tesz arra, hogy mind a beteg emberrel, mind pedig az áldozattal azonosuljak, de lényegében egyikük sem egyértelműen jó vagy rossz. Mint ahogyan az emberek sem általában. Az erotománia nevű betegséggel kapcsolatban azonban mindenképpen érdemes lenne tisztázni, hogy jelentése nem egyezik meg a kényszeres, skizofrén képzelődővel. Amiről esetünkben szó van. |
