Ki mit nem tud? - Minden Rossz Varieté

Egész világ a színpadra jő az elején. Körbeparádéznak karneváli menetként. Körbe-körbe járnak. Ki-ki személyisége (vagy személyiségének fedőszínei) szerint köszönti a közönséget. Bevonulásuk máris epés kezdőszám. Mintha annak a televízió sugallta viselkedésnek mását mutatnák, ahol egymás idétlen gátlásos üdvözlésmódját kopírozzák a nyilvános műsorokban résztvevők.
Ólomkezűen könnyedek. Hazaintegetnek a családnak és a szomszédságnak, ahelyett, hogy természetes méltósággal viselkednének a nyilvánosság előtt. Ez a félszegség egyben leleplezi a demokratikus nyíltság jelenlegi kehességét.

Juristovszky "Sosa" Zsuzsa zenebohócbravúrral hegedűn, billentyűs és fúvós hangszeren egyaránt tökéletes fülsértő hamissággal tud játszani, miközben ellenállhatatlanul komolyan átszellemült, művészetétől meghatott képet vág kétségbeejtő produkciójához.
Keresztes Tamás meg Nagy Ervin babarózsaszín trikóban artistaszámot adnak elő: főként hepp!-et mutatnak, jelzik bravúros teljesítményüket akkor is, ha még semmit sem csináltak. Végül a hajdani mozi-artisták módjára majd kirúgják a pince tetejét elegáns trotliságukkal, kétségbeesett attrakcióikkal, mellényzsebcirkuszukkal. Rendkívül ügyesen ügyetlenek. Kajlán elegánsak. Roppant komolyan fogják föl siralmas mutatványuk előadói teljesítését. Számuknak a mulatságosságon túli mélysége az önelégültségről és a megmutatkozás retteneteiről vall. Keresztesnek van egy magánszáma, ebben egymaga ketten menekül, valamint megkettőzött önmagát üldöző német vadászrepülőt is megjeleníti. A cirkuszi mikro-dráma rettenthetetlen drámaisággal megjelenített. Keresztesnek közben arra is telik, hogy finoman jelezze eltévedését megjelenített alakjai közt.

Máthé Zsolt gyermekien agresszív, kihívóan pimasz és behízelgően kedves esztétikai provokátor.
Paizs Miklós (Sickratman) szűzi fehér öltönyben, fekete csokornyakkendővel fölolvassa fűzfapoéta-gyűjteménye zöldség-remekeit. Vécsi Tibor (Korai Öröm - VHK) magánszáma önderültségből fakadó, abbahagyhatatlan nevetésroham. Elek Ferenc önsajnáló, lírai esettségét is magánszámmá formálja. Kiáll a szín közepére és önsajnál.
Juhász András fején gázvédő maszkkal igyekszik érthetően beleszólni a mikrofonba. A szereplési igyekezet, az észrevetetni vágyás, a kitűnni akarás buzgalma igazi mutatványuk. Akik csupán egy villanásnyira cikkannak át a színen, vagy csak a tuttiban vesznek részt, azok is megalapozott bölcselettel karikíroznak tolongó odaadást, középre pattanó, majd leforrázottan helyükre oldalgó megalázott csalódottságot.

Tánccal, énekkel, perfekt halandzsaszöveggel, egymás iránt érdeklődő jelenléttel gazdagítja az előadást Czapkó Antal, Dióssy Gábor, Drobek Attila, Horváth Ákos, Szabó Simon, Vasvári Emese. A blődli-varieté eszmei atyja, lelkesítője, rendezője, zeneszolgáltatója, és levezénylő konferansziéja Vajdai Vilmos. Különleges érzéke van az abszurditásokhoz. Komor szigorral tartja magát, szereplőit és közönségét kitűzött programjához: mindenből a legrosszabbat, legkínosabbat, visszatetszőt és bosszantót nyújtani nézőiknek.

Hétfőnként ellenkultúrára szomjas közönség tölti meg a TÁP-Színház előadásait.