Ki van a nagykabátban?

Persze nyilván nincs ilyen naiv ember, aki véletlenül betévedne a Fédra fitnesz sajtópróbájára. Mert hogy éppen ez zajlott, a sportmezes férfiak és nők színészek, akik a január 17-i bemutató előtt adtak kis ízelítőt a sajtónak.

 

Mint a címből is kiderül, a Fédrát próbálják, annak a régi történetnek újabb változatát, amely úgy ismert, hogy egy érett asszony beleszeret a mostohafiába - és ez a viszonzatlan szerelem tragédiához vezet. Sokakat megihletett már a "sztori" - mint olvasom a készülő előadás szórólapján -, köztük az első ránk maradt drámai feldolgozás Euripidészé, akit aztán követett Seneca, Racine, a maiak közül a svéd írófejedelem, Enquist vagy a kegyetlen világlátású Sarah Kane, de ide tartozik akár a bibliai Putifárné is.

 

A mostani előadás szerzőjét, Tasnádi Istvánt is régóta foglalkoztatja ez a téma, már kötetben is napvilágot látott drámája, sőt azt az előadást is ő jegyezte szerzőként, amelyet Budapesten is lehetett látni 2006-ban a Trafóban. Schilling Árpád rendezte, Udvaros Dorottya volt a címszereplője, magyar és német színészekkel készült, és az eredeti bemutatót 2005-ben a Salzburgi Ünnepi Játékokon tartották,  majd Zürichben, Wroclawban, Stuttgartban és Berlinben is játszották. Sőt, még ennek is volt előzménye - mint meséli Veress Anna dramaturg, aki végigkövette ezeket a kísérleteket -, 2001-ben a Krétakör Színház és a berlini Schaubühne háromhetes közös workshopon dolgozta fel a darab első változatát, majd a Schilling Árpád vezette műhelymunka eredményét a berlini F.I.N.D. fesztiválon mutatták be a két színház művészei, Menopauza címen.

 

Bizonyára mindezek tanulságait beépíti a már többször átírt művébe Tasnádi István, aki ezúttal a rendezésre is maga vállalkozott, s ő gondolta el mindehhez helyszínül a fitnesztermet. Bár eleinte fogalma sem volt arról, hol talál olyanokat, akik színházasdi célokra átengedik nekik - de aztán találkozott Orlai Tiborral, aki eredeti foglalkozását illetően orvosi műszerekkel kereskedik, de néhány éve színházi produkciók megszületését is segíti.

 

Bár manapság egyre gyakrabban hagyják el hagyományos színházi tereiket előadások, azért első hallásra mégis meglepő helyszínnek tűnik föl egy fitneszterem. Nemcsak amiatt a gyakorlati probléma miatt, hogy hol a színpad és hol a nézőtér - hisz az edzett néző már túl van ezen: álldogál vagy mászkál, vagy a játszók közé ül. Hanem mert - divatos kifejezéssel - más a "feelingje", más érzetet kelt, mint ami szokásos. A kínzógépek, az üvegfal és az azon túl látszó világ, a tükrök és a reklámszövegek - inkább elterelik a figyelmet, mint erősítenék. Ám igaz, nagyon is jellemző környezete ez korunknak. A komoly tudományos művektől kezdve a bulvárlapokig olvashatni arról, hogy milyen nagy szerepe van a külső megjelenésnek, a fiatalos, egészséges kinézetnek.

 

Jaskó Bálint

Tehát úgy tűnt föl, hogy a Fédra-sztorinak hiteles helyszíne lehet. Orlai meglelte azt a helyet, ahol befogadták a színháziakat, a szerző-rendező közben rátalált egy fiatal társulatra is, a KoMára, tagjai közt a mostohafiút, Hippolütoszt alakító Jaskó Bálintra. Tasnádi úgy vélte, jó találkozás lehet a krétakörös társulat érettebb erőivel, mint például Scherer Péterrel, aki Fédra férjét, Thészeuszt alakítaná, vagy Csákányi Eszterrel, aki pedig maga Fédra lenne - és aztán a szombati sajtópróbán épp ő állt az üveg mögött a bevezetőben említett nagykabátban, már a szerelmes asszony szerepében. (Csak mellékesen, miközben erre a bemutatóra készül Csákányi, egy másik fiatal csapatnál is játszik, Bodó Viktor Szputnyikjánál, ahol épp előző este alakított nagyon mulatságosat a Bérháztörténetekben. És fellép a Tiszta viccben a Sanyi és Aranka Színházban, a próba szünetében erről is mesél, hogy mennyire szereti, meg készül egy Parti Nagy-monodrámára, melyet Anger Zsolt rendez, és a színházi világnapon, március 27-én mutatják be a Nemzeti Színházban.)

 

A szereplők zöme tényleg sportruhában lesz, de Vereczkei Rita tervei szerint épp Csákányi-Fédra lesz más, hosszú, fekete kabátban, vörös sálban, ezáltal talán kicsit kívül a többiek történetén. A szerző-rendező újított a korábbi előadások zenéjén is. Szemenyei Jánost találta meg erre a feladatra. Szemenyei Zalaegerszegen színész, néhány éve végzett abban a zenés színész osztályban, amelynek zenés vizsgaelőadásában, a Démonológiában Tasnádi szövegíróként vett részt, és már akkor is Szemenyei szerezte hozzá a muzsikát. Aztán mindezt követték újabb közös munkák Zalában.

 

Végezetül még annyit, bár nem könnyű történet a Fédráé, mégis jó arra gondolni, mennyi felől jött ember szövetkezett arra, hogy élvezhessük és irtózhassunk, mert rólunk szól a mese.