| Azt régóta tudjuk, hogy a különböző felsőfokú művészeti iskolák növendékeit úgy eresztik ki az életbe, hogy nem tanítják meg őket arra, hogy hogyan kell önmagukat bemutatni, műveiket eladni. Amióta piacgazdaság van, s az egyetemek, főiskolák fejkvóta alapján kapják az anyagi eszközöket, tulajdonképpen az az érdekük, hogy minél több hallgatójuk legyen. Ilyenformán a művészeti főiskolákról kikerülők egymást tapossák, s alig-alig tudnak megkapaszkodni a pályán. Szinte mindenki tud félresiklott (el sem kezdett) pályáról, tragédiába torkolló életekről. |
 |
| Így van ez a festőpalántáknál is, s már csak ezért is megdöbbentő volt tapasztalni, hogy Pécsett a Mátyás király utcai Közelítés Galériában vasárnap a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatóinak előre meghirdetett kiállítását senki nem nyitotta meg, a fiatal művészek közül senki nem volt jelen, s ezek után mondanunk sem kell, hogy az érdeklődők száma tíz alatt volt. A hiba nem a Közelítés Galériában van, hiszen áprilisban Georges Thiry műveiből nyílt itt kiállítás, tavaly pedig Tomay Tamás Ybl-díjas építész mutatta be igencsak figyelemre méltó munkáit. |
 |
 |
|
A hiba valahol a festőpalántákban, s a tanáraikban keresendő, különösen az utóbbiak felelőssége akkor kérhető számon, ha kellő türelemmel, odaadással, beleérző képességgel végignézzük az utánérzésekkel, semmit mondásokkal, szakmai hiányosságokkal telerakott falakat. Nem zsenik, nem kiérlelt piktorok munkáit várja egy ilyen kiállításon nézelődő, de ha egy intézmény falaira kiakasztanak valamit, akkor illik megtisztelni egy fesztiválváros közönségét azzal, hogy némi információval, személyes jelenléttel vállalják valakik a saját elfuserált munkáikat. Fotó: Peti Péter |
