Kinek a zenéje lehet híd a bánat és mosoly között?

Előre kell bocsátanom: a hatvanas-hetvenes években naponta többször is élvezettel hallgattam Koncz Zsuzsa dalait. (Még a gyengébbeket is.) Azóta elmúlt három évtized, a világ kifordult sarkaiból, csak Koncz Zsuzsa maradt a régi. Vajon jól van ez így?!

Koncz Zsuzsa megtisztelt azzal, hogy új albumának sajtótájékoztatóra olyan meghívót küldött, amelyben néhány sorban megosztotta velem (velünk) legújabb gondolatait.
Többek között ezt írja: "Hogy ki nevet itt majd a játék végén nem tudom, ám mint egy japán bölcselet tartja: a bánat és a mosoly között a zene a híd! Úgy is, mint hídépítő hívok találkozóra mindenkit"
Szép gondolat, csak nem mindegy, hogy a bánat és mosoly között milyen zenével akarunk hidat építeni. Mert csak úgy a zene önmagában nem lesz híd, mint ahogy a tehetséges és a kevésbé tehetséges emberek mindegyike sem lehet hídépítő.
Én eddig úgy éreztem, hogy Koncz Zsuzsának vannak önálló gondolatai, azokért nem kell a szomszédba mennie - az ember, ahogy öregszik, időnként kevesebb lesz egy illúzióval.
Pedig oly sokan örültünk, amikor nemrégen megkapta a francia becsületrend lovagja kitüntető címet. Úgy gondoltuk, a rangos elismerés kapcsán talán elindul valamilyen új irányba, például az általa olya kedvelt francia muzsika felé.
Nem ez történt Most kaptunk egy albumot (13+1 számmal), amely semmiben sem különbözik az előzőektől, az egy-két évtizede készültektől. Mindegy, hogy ki szerezte a zenét, ki írta a szöveget, ki hangszerelte stb., Koncz Zsuzsa a megszokott stílusában, megszokott hangján, ismert rutinjával énekli virágnyelven politizáló, értelmiségi dalait.

A sajtótájékoztatón Friderikusz Sándor, aki méltatta az új albumot, elmondta, hogy két év munkáját hallgathatjuk a korongon.
Miután tudjuk, hogy Koncz Zsuzsa régóta nem vállal fellépéseket, ez talán nem túl nagy teljesítmény.
Az pedig már kifejezetten zavaró és bántó volt, hogy ismételten felpanaszolta, sem a "királyi", sem a kereskedelmi rádiók nem játsszák a számait.
Kedves Koncz Zsuzsa, hát Ön ne tudná, hogy az a korosztály, amely éppenséggel az Ön számaira lenne kíváncsi, nem hallgatja egyik rádió bugyuta zenés műsorait sem? Tudomásul kell venni: ha az egykori hírességek zenéjükkel, énekükkel nem tudják elérni a legfiatalabb nemzedéket, nem tudnak az ő nyelvükön, nekik szólóan "zenével hidat építeni", nem biztos, hogy az ifjakban van a hiba.
Ahogy egykor volt egy generáció, amely bálványozta Bródyt, Szörényit, Illést, Konczot, úgy a mostaniak is megtalálják a maguk kedvenceit, akiket aztán hisztérikusan imádnak. Ilyen egyszerű a képlet