A királynő nyakéke

A huszadik században Stefan Zweiget foglalkoztatta a per, nálunk pedig az utánozhatatlan tollú Szerb Antalt, aki a források ismeretében egyértelműen nagystílű kalandornőnek látta Jeanne de la Motte grófnőt, akinek Valois-vér folyt az ereiben. "A Nyaklánc történetében - mondja Stefan Zweig - az a legkülönösebb, hogy a leghihetetlenebb dolgok is igazaknak bizonyulnak."

Az új amerikai filmváltozat máshová helyezi a hangsúlyt.
Egyértelműen pozitív szereplőnek ábrázolja Jeanne-t, aki mint névrokona, Jeanne d'Arc, a szabadságért harcol az elnyomás ellen. Ez a grófnő azért keveredik a perbe, hogy jogos örökségét visszaszerezze az uralkodó Bourbonoktól.
Amikor ez sikerül is neki, a filmben felvillannak a híres Valois-liliomok, amelyek a címerüket ékesítik. Ebben az amerikai filmváltozatban hősnőnk nem kevesebb, mint egyik kirobbantója a francia forradalomnak - ami persze enyhe túlzás.
Kétségtelen, hogy a nyaklánc-per az utolsó csepp volt a pohárban. Az addig is méltán utált Mária Antoinette maradék népszerűségét is elveszítette a nyilvános perrel, amely politikai baklövés volt.

Íme a nyaklánc-per szereplői: maga a francia királyné, akinek fogalma sem volt a nép nyomoráról.
Közismert az a naiv kijelentése, amikor közölték vele, hogy a népnek nincs kenyere: miért nem eszik kalácsot? Férje, XVI. Lajos uralkodásra képtelen, gyenge király, aki mint a filmből is kiderült, jobban szeret falat vakolni, fúrni-faragni, mint államügyekkel foglalkozni.
Rohan bíboros, a nagymúltú francia familia tagja viszont hatalomra tör, miniszterelnök szeretne lenni, és ez ügyben mindenre hajlandó: mágust fogad udvarába, Cagliostrót, aki valószínűleg ugyanolyan szélhámos, mint Jeanne de la Motte - ő a legszínesebb szál ebben a királynénak készülő szőttesben.
Az elveszejtés eszköze az évszázad legdrágább nyakéke: a Boehmer ékszerész által készített gyémánt collier. Ami annyira drága, hogy még a pazarló királyné sem meri megvásárolni, Rohan veszi meg a cselszövések hatására, de persze Jeanne és bűntársai zsebébe vándorol.
A legfurcsább az, hogy a történet szereplői ezután nem menekülnek el, hanem vígan élik világukat, egészen a lelepleződésig. Abban bízik ugyanis mindenki, hogy a királyi család saját érdekében eltussolja az ügyet.

Ha ezt teszik, ma talán semmit sem tudunk erről a forradalom kitörése előtti időket oly nagyon jellemző esetről. De nyilvános per lett, meglepően sok felmentő ítélettel. Akit végsősoron elítéltek: az Mária Antoinette lett, akit a film végén a vesztőhelyen látunk, a francia forradalom kitörése után.
A megbélyegzett kalandornő addigra már Londonban éli világát, bár ott rejtélyes körülmények között hal meg, ahogy az egy krimiben illik.

Charles Shyer rendező igazi kalandfilmet csinált, parádés szereposztással. Kiemelkedik mindenekelőtt a Jeanne-t játszó Hilary Swank és Rohan bíboros szerepében Jonathan Pryce.