(MTI) Makszim Gorkij első darabja, amelyet 1902-ben mutatott be a moszkvai Művész Színház, még magán viseli a jó barát és kolléga, Csehov művészetének egyes jegyeit, de már megjelenik önálló, markáns és provokatív hangja.
A darabban hiába élnek a Besszemjonov-házban családtagok, lakók egy fedél alatt, mind idegenek egymás számára. Vaszilij Besszemjonov végigdolgozta életét, családot alapított, biztonságos otthont teremtett övéinek, taníttatta gyerekeit, mindezért állandó tisztelet várna el, de nem kapja meg és egyre kevésbé érti a világot. Családtagjai pedig úgy érzik, hogy folytonos számonkéréseivel megnyomorítja őket.
Az egyén szabadságát el nem fogadó öregek ellenpontja Nyíl, a fogadott fiú: kötöttségeket felrúgó, a jövőbe vetett hittől mámoros, energikus ember. Gorkij benne fogalmazta meg álmát a közösségért felelősséget érző, tevékeny jövendő nemzedékről.
Zsámbéki Gábor elmondta: a többszólamúság, a különböző igazságok egymás mellett létezésének a kérdése fogta meg leginkább Gorkij művében. "Azt gondoltam: ez nagyszerű lehetőség arra, hogy egy pompásan felépített, rendkívül gazdagon megrajzolt figurákkal teli darabban a konfliktusokat ne bárdolatlanul és eleve eldöntött ítéletekkel állítsuk színpadra, hanem egyfajta kiegyenlítettség jegyében" ? fogalmazott.
Bizonyos típusokkal és azok társadalmi működésével szemben a darab születése óta már vannak mindenféle tapasztalataink ? mondta Nyíl (Ötvös András) figurájára utalva és arra a kérdésre válaszolva, hogy kik tudnak egy közösség szempontjából energiát adó, hasznos emberek lenni és kik egyáltalán nem. Régen Nyíl egyértelműen pozitív figuraként jelenhetett meg, a mostani rendezés már az eljövendő veszélyességet is szeretné benne megláttatni ? tette hozzá.
Beszélt arról, hogy a darabban, minthogy nagy író írta, lehetőség van az árnyalásra. Abban is van igazság, amit az egyik szereplő, Tatyána (Fullajtár Andrea) mond arról, hogy Nyíl érzéketlen, túlságosan is csak a saját igazságát látja. "Tehát ebben az előadásban egy olyan Nyílt képzeltünk el, akivel tökéletesen egyetértünk, amíg a vele szemben álló rend kritikáját mondja. A cél az, hogy kétséget ébresszen bennünk azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni akkor, ha átveszi az uralmat" ? mondta a rendező, hozzátéve, hogy száztíz év alatt számos történelmi tapasztalatunk lett arról, mi történik, ha a Nyíl-félék átveszik az uralmat.
A rendező kitért arra, hogy a darab szereplői közül mindenki mond valami olyat, amelyről úgy érezzük, igaza van. Általában az egymásról, egymás ellen mondott véleményekkel érthetünk egyet, miközben azt gondoljuk, hogy aki mást tisztán ítél meg, mégsem képes arra, hogy a saját problémáját megoldja.
Mint mondta, ha arra gondolunk, hogy Tyetyerev, az alkoholista templomi énekes (Máté Gábor) milyen szellemesen, élesen és pontosan, ironikusan beszél a kispolgárságról, azzal is teljesen egyetértünk, de ha arra gondolunk, hogy bármit meg tud-e oldani nemcsak a saját életében, hanem bárki másnak tud-e segítőkezet nyújtani, akkor azt mondhatjuk, hogy arra teljesen alkalmatlan. ? Ez a fajta kiegyenlítettség az, ami igazán érdekelt a dologban, és ? még stilárisan is ? a tragikus és komikus elemek állandó billegtetése ? mondta, hozzáfűzve, hogy ettől is olyan izgalmas és korszerű a darab.
A próbák során egyre inkább azt éreztük, hogy minden pillanatnak, mondatnak, akciónak van valahol egy ellentettje ? mondta, hozzátéve, hogy ezeknek a megtalálása, kiépítése volt az igazi feladat.
Az előadás főbb szerepeiben Bezerédi Zoltán, Fullajtár Andrea, Kocsis Gergely, Máté Gábor, Ötvös András, Szirtes Ági, Rezes Judit, Pálmai Anna és Bán János látható. A díszlet Bagossy Levente, a jelmez Szakács Györgyi munkája. A darabot Radnai Annamária fordította.
Korábban:
