 |
Dolgozott zenekritikusként, zeneszerzőként, volt a Zeneakadémia rektorhelyettese. 1919-ben felfüggesztették és fegyelmi eljárás indult ellene. A vádakat sikeresen megcáfolta, így két év után ismét taníthatott. Ezután születtek meg legjelentősebb alkotásai - Psalmus Hungaricus, Háry Szvit, Székelyfonó, Galántai Táncok, Te Deum. Sorra írta gyermekkari műveit és különböző tanulmányait. Miközben darabjait Amerikában is bemutatták, 1947-ben ő maga is eljutott oda, és a Szovjetúnióba. 1947-től három évig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. Az '56-os események arra késztették, hogy elhagyja Budapestet, amikor visszatért 1957-ben kiállt az üldözöttek amnesztiájáért. Egy évvel később meghalt felesége, Emma asszony, nem sokkal ezután elvette Péczely Saroltát. Oxfordban díszdoktori címet kapott, Quebec-ben a Nemzetközi Népzenei Bizottság elnökének választották. Pedagógiai módszerei ekkor már az egész világon ismertek voltak, műveit előszeretettel játszották mindenütt. Utolsó alkotásának, a Laudes Organi-nak a premierje 1966-ban volt Atlantában. 1967. március 6-án reggel halt meg szívinfarktusban. |