Kőkertben liliom - miniportré Berecz Andrásról

Az élmény ma sem hagy érintetlenül. Akár lemezei egyikét hallgatom, akár emlékeket idézek fel, szinte borzongok a gyönyörűségtől. Különleges orgánum, egyedi szövegmondás- és formálás jellemzi Berecz András beszédét. Nemcsak a színpadon, a magánéletben is. Archaikus erdélyi akcentust érzek, annak ellenére, hogy András Budapesten született. Édesanyjától sem örökölhette, mert ő a híres kunhegyesi táncos és nótafa, Tanka Gábor lányaként látta meg a napvilágot. Akár mesét mond, akár énekel, székhez szögezi a hallgatóságot.
Salgótarjánban voltam tanúja egy szereplésének. A Nógrád Néptánc Együttes 20 éves jubileumán lépett fel. Komótos mozdulatokkal húzta a színpad közepére a bekészített széket, kicsit odaütögette a színpadhoz, mintha port, sarat akarna eltüntetni róla. "Ííígy ni!" - mondta. Aztán fénybe fordult, kényelmesen elhelyezkedett, ellenzőként emelte fel kezét, úgy kémlelte a közönséget. "Hi #8217;be tëngernyiën éjöttek kendtek! No, hát, akkó! Mulassunk csak!" És belekezdett a mesébe. A többnyire felnőtt publikum feszült figyelemmel hallgatta, hol fulladozott a nevetéstől, hol egymásra pisszentettek, egy-egy halkabb fordulatnál.

"Majd húsz éve gyűjtök Erdélyben, Moldvában, Felvidéken, és még nagyon sokfelé. Meséket, dalokat, tréfákat. Életem különféle vargabetűi, hajtűkanyarszerű fordulatai után, melyek során rakodó segédmunkás, erdőművelő és jogi egyetemista is voltam, hajszolt embertársaim örömét keresgélő énekes, mesemondó lettem. Kedves dalaim és meséim a honát kereső és a nagyon szerelmes ember gondolatait hordozzák. Felnőttekhez szólnak inkább." - írja magáról egy ismertetőben.
Gyűjtőútjai során építészetet, havasi pásztorkodást, ünnepeket, használati eszközöket, embereket, tájakat fotózott. Egyik beszélgetésünk alkalmával mondta el, hogy a meséket nem irodalmi nyelvezettel adja elő. Szövegei sem kötöttek; tág teret hagy az improvizációnak. Különféle, a köznyelvben alig ismert szófordulatokat, szavakat épít be és használ. Ettől lesz ízes, egyéni az előadásmódja. Ezért tudja megbabonázni hallgatóságát! A daloknál sincs ez másként. "Hűségesen, eredeti megszólalásához mennél közelebb igyekszem énekelni." - mondja Berecz András. Hisz az önálló magyar énekstílusban, amelyre a gégefőről szinte kipréselt, erős dinamizmus jellemző.

A hiteles előadói stílussal tudományos mélységű kutatómunka párosul. 1997-ben Bú hozza, kedv hordozza címmel néprajzi tanulmányt jelentetett meg a néphagyomány zeneesztétikájáról, legutóbb a rokon népek sört dicsérő költészetét ültette át magyar nyelvre. Tagja az Ökrös és az Egyszólam zenekaroknak. Munkásságát több szakmai és állami díjjal, kitüntetéssel ismerték el. 1985-ben elnyeri a Népművészet Ifjú Mestere címet, 1990-ben a Magyar Művészetért díjat kapja, majd 1993-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozták neki. Több lemezen, kazettán működött már közre, első önálló lemeze a Kőkertben liliom címet viseli.
A CD-n tizenkét népdal és két népmese található; ez utóbbiak majd#8217; a felét teszik ki a teljes játékidőnek. "Ez a kiadvány a Magyar Millennium évében született. Az itt elhangzó dalok, mesék nem histórikusak, nem a hazáért haltak fáklyasora alatt, inkább az azt megtartó erények és remények mécsesei mellett születtek. Túlélésünk, megmaradásunk, felemelkedésünk egy-egy pillanatát és elágazó utait rögzítik." - írja Berecz a lemezborítón. A népdalokat zenei kíséret nélkül szólalnak meg. A lemezt a Fonó Records jelentette meg.