Kölnben száll át a Szputnyik
Tasnádi István 2006-ban írt darabjában egy repülőtéri váróteremben utasok gyülekeznek egy kényszerleszállás után. Nem tudják, hol vannak, nem tudják, mikor indulhatnak tovább. Szeretnének információhoz jutni, de a hatalmas repülőtér teljesen kihaltnak tűnik: félhomályos várótermek és folyosók, ráccsal lezárt kávézók és duty free shopok. Leszállás közben annyit láttak, hogy egy vulkanikus szigeten landol a gép, valószínűleg valahol a déli féltekén. Némán ülnek, egymástól a lehető legtávolabb a neonfényes váróteremben. A klímaberendezés elromlott, a forróság egyre elviselhetetlenebb. A futószalag egyszer csak beindul, és behozza a csomagjaikat. Ezek szerint át kell szállniuk, és egy másik géppel mennek tovább. Az utasok leveszik a csomagjaikat a futószalagról, és tovább várakoznak. És ekkor váratlan fordulat következik be, ami gyökeresen megváltoztatja az utasok életét...