| Mindig is gyanítottuk, nem véletlen, hogy Goldoni másfélszáz komédiája közül általában csak tizet játszanak színházaink. A többi ugyanis nem állta ki az idő próbáját. Most egy Goldoni-ősbemutatóval rukkolt elő a Madách Kamara. Magyarósi Gizella fordításában az Il Teatro comico-t vagyis A komédiaszínházat mutatták be. Erről a darabjáról írja a nyolcvanéves szerző az Emlékezéseiben, amelyet Párizsban vetett papírra franciául: "1749. Micsoda rettenetes év! Még most sem tudok borzongás nélkül visszagondolni rá. Tizenhat háromfelvonásos - olasz szokás szerint két és fél órán át tartó - vígjáték!" Ennek a tizenhat darabnak a címe is elhangzik A komédiaszínházban, amelyről viszont az írja: "voltaképpen csupán egy három részre osztott, cselekménybe foglalt poétika." |
 |
| Bíró Krisztina, Honti György és Szűcs Gábor |
| És ez így is van. Nincs darab, csak drámatörténeti eszmefuttatások, amelyeket a színházigazgató szájába ad a szerző. Goldoni azért érezte fontosnak a színpadi szabályok és utasítások színműbe foglalását, mert ez az a korszak, amikor a commedia dell arte rögtönzésről áttértek a jellemvígjátékra, amelyet valójában Itáliában ő teremtett meg. |
 |
| Kerekes Éva, Dunai Tamás és Crespo Rodrigo |
| Új műfaja, mint minden újdonság, kezdetben heves elutasítást váltott ki. A közönség megszokta kedvenceit: Arlecchinót, Colombinát, Brighellát, akik maszkokban játszottak, és szerepük egyértelmű volt. Sőt maguk a színészek is megszokták a rögtönzést, és most fel vannak háborodva, hogy szöveget kell tanulniuk! Erről így elmélkedik Goldoni: "Mindaddig, amíg az olasz komédia jólismert témáit dolgoztam fel, és fele részben írott, fele részben rögtönzött darabokkal jelentkeztem, zavartalanul élveztem a földszint tapsát, de mihelyt szerzőként, újítóként, költőként léptem fel, az addig tunya szellemek egyszerre felocsúdtak s méltónak itéltek érdeklődésükre és bírálatukra." Ő azonban így is csatát nyer Velencében, ahol ez a színműve is játszódik. |
 |
| Honti György és Bíró Krisztina |
| A színház a színházban motívum mindig hálás téma. Ez vonzhatta Babarczy László rendezőt is, amikor elvállalta a mű színpadra állítását. Az első rész még fenntartja az érdeklődést a komédiások egymás közötti viszonyai, csipkelődései, az igazgató eszmefuttatásai iránt. Közben folynak a próbái Az atya, fiának vetélytársa című darabnak, amelyet már az új szellemben játszanak, de még a commedia dell arte ismert figuráival. A második részben aztán már csak ezt a darabot látjuk, és ez bizony nem tudja fenntartani lankadó érdeklődésünket. Az előadás végtelenül hosszúvá és unalmassá válik, és titokban a néző arra gondol, miért nem egy jó Goldoni-vígjátékot vett elő a Madách Kamara. |
 |
| Bíró Krisztina |
| Pedig a színészek lubickolnak a színész-szerepekben: Mácsai Pál a megértő igazgató, Kerekes Éva a kellően pikírt primadonna, Für Anikó az éhező énekesnő, Biró Kriszta, a cserfes komika, Dunai Tamás, a sokat tapasztalt, cinikus színész, Debreczeny Csaba, az ifjú költőtitán, aki végülis színésznek áll, Végvári Tamás a fáradt, öreg komédiás, aki alig várja már, hogy hazamehessen. |
 |
| Mácsai Pál és Kerekes Éva |
| Az ő hirtelen váltása, ahogy halottként ott fekszik a próbán, majd színészként közli a direktorral, hogy ő mára végzett - ilyen fajta váltásokkal a mai nézőhöz is közelebb lehetett volna hozni ezt a poros darabot, amely az újitásról szól ugyan, de igen didaktikus módon. Ahogy a premier szünetében egy ismert kortárs drámaírónk megjegyezte: megnyugtató, hogy egy klasszikusnak is vannak rossz darabjai! A fotók a próbán készültek. |
