"Kedves Barátunk!
Január közepén premiert tartottunk a Katona József Színházban, a koprodukcióban készült előadás címe:
Előtte-utána
szerzője Roland Schimmelpfennig. A produkció, amelyet a két társulatból összeállt jó húszfős csapat díszlet-jelmez nélkül, a Katona József Színház nézőterén a nézők között ülve, a teljes színpadnyílást betöltő tükörrel szemben játszik, meglehetősen megosztotta a kritikusokat és a nézőket.
"A darab címe: Előtte-utána. Na de közben!" - méltatlankodik MGP a szinhaz.hu-n, akinek a darab sem nyerte el tetszését: "Schilling életre dresszíroz a nézőtéren 22 filléres monológot."
"Még meglehetősen az előadás elején (...) idős asszonyok szent énekben kérik a Megváltó irgalmát. Ők utána távozhatnak. Mi még majd' két órán át nézhetjük tükörképünket." - panaszolja Zappe László a Népszabadságban (2006. január 16.), bár ugyanő később elismeri: "A Katona és a Krétakör színészei kifogástalanul és egységesen beszélik az előadás nyelvét. A megkettőződés, az ábrázolás és a minősítés, az átélés és a távolságtartás egysége természetes a számukra. Virtuózan jellemeznek vagy maradnak éppen közömbös elbeszélők."
Bóta Gábor a Magyar Hírlapban (2006. január 16.) az előadás szándékát nem vitatja: "Arra szólít fel, hogy merjünk lelassulni, próbáljunk elmélyedni magunkban, igyekezzünk az ingerküszöbünket a normálisra visszaállítani, ne csak a harsány csinnadrattára reagáljunk, hanem az apró rezdülésekre is.", ugyanakkor kérdésesnek találja a megvalósítást: "Egy kísérlet közös résztvevői vagyunk, ami próbára teszi koncentrációs készségünket. Schilling (...) most a publikumot is teszteli. (...) Nagy kérdés, hogy lehet-e az unalomnak feszültsége, vagy ez már bizonyos pontokon a produkció létét fenyegeti." Összefoglalólag megállapítja: "Schilling Árpád előadása megint vihart vet, és vihart arat."
Koltai Tamás az Élet és Irodalomban elsősorban a nézők 'színpadi' jelenlétének intenzitását kifogásolja: "Nem csak a színészek játszanak, mi is. Mi többet játszunk. Több eszközt használunk. A színészek mozdulatlanul, egyenes derékkal, előre szögezett pillantással ülnek, mi mocorgunk, tekintgetünk, köhécselünk, orrot fújunk, mobiltelefonunk után kapkodunk. (...) Izgő-mozgó, indiszponált jelenlétünk öt perc után elmondta a magáét, attól kezdve zavaró. A kísérlet nem sikerült."
Csáki Juditnak, a Magyar Narancs kritikusának (2006. január 26.) elsősorban a darab ellen vannak kifogásai: "Schimmelpfennig darabja ugyanis többnyire lapos és henye (...) e mozaikok ugyan lassacskán kapcsolódnak egymáshoz, (...) de önmagában egyikük sem izgalmas annyira, hogy fölébressze, majd fönn is tartsa a nézőben a tabló- vagy puzzle-készítés igényét.", de kétségei vannak a megvalósítással kapcsolatban is: "Egy nem túl komoly kérdés vetődik itt föl erősen. Az ugyanis, hogy ha a színházi zsöllyeszomszédom elmesél nekem egy amúgy banális szállodai légyottot, színház lesz-e abból, ha a szomszédom történetesen színész, és a történet nem vele esett meg, hanem egy író találta ki. (...) A gyönge panelhelyzetek nem emelkednek önmaguk fölé, nem nyernek sem mélyebb, sem magasabb értelmet."
Azért megszólalt biztatóbb hang is: "A darab egyébként, nevezzük inkább szövegnek, zseniális. Őszinte és pontos. Az író, Roland Schimmelpfennig nagyon sokat tud az emberről, a kiszolgáltatottságról, a reménytelenségről, a férfiről és a nőről, az esetlenség derűjéről. És úgy látszik, hogy ez érdekli a rendezőt is. Törőcsik Mari szövege például olyan, mint egy Bergman-film, vagy egy Duras-novella. Megejtő. " - írja a kultúrportálon Gyürke Kata, aki láthatóan élvezte a színészek játékát is: "Láng Annamária lubickol szerepében, Csákányi Eszter álmodozó figurája is felejthetetlen. (...) Amikor a színészek, mint egy kórus, egyszerre és kánonban beszélnek, hirtelen olyan érzésem támad, mintha a nézőtér legtitkosabb gondolatait hallanám, mintha belelátnánk egymás gondolataiba. Schilling Árpád megint erőset alkotott, közben meg mintha jót játszanánk."
Kaptunk hideget-meleget a kollégáktól és a nézőktől is, de abban mindenki egyetértett, hogy a magyar színházi életben úttörő, fontos és izgalmas előadás született.
Ha saját véleményt szeretne alkotni az előadásról, jöjjön el és nézze meg a Katonában - februárra ugyan már minden jegy elfogyott, de a márciusi előadásokra (25, 26, 27.) még felveszünk rendelést a jegy@kretakor.hu -n.
Akik már látták a produkciót, azok pedig a február 7-i előadás után tartandó közönségtalálkozón vitázhatnak az alkotókkal.
Kasimir és Karoline - UTOLSÓ ELŐADÁSOK!
Február 4-5-én újra játsszuk a Merlinben a Kasimir és Karoline című előadásunkat - s bár mottója szerint a szerelem örökkön él, a produkció lassan lekerül a műsorról, ne mulasszák el megnézni Wulf Twiehaus rendezésében a munkanélküli sofőr és a többre vágyó hivatalnok-kisasszony kesernyés-kiábrándult történetét.
Krétakör SzínészTáncZenekar
Február 4-én 23 órától farsangi mulatság keretében újra fellép a Gödörben a Krétakör színészeiből álló zenekar, sok vendéggel, új számokkal. A koncert utáni bulin Rába Roland dj-ként mutatkozik be!
Siráj Párizsban
"Hangos bravózással fogadta a teltházas közönség a Franciaországban visszatérő vendégnek számító Krétakör Színház Siráj című előadását a péntek esti bemutatón Párizsban" - számolt be vendégjátékunkról az MTI.
A fontosabb párizsi lapok is lelkes kritikákat közöltek az előadásról:
"Milyen lenne a Sirály társulata, ha itt és most élne? - ezt kérdezik tőlünk. Olyan emberek, akik megfigyelik egymást, és a másik tükrében mindegyik a saját magáról szóló kérdésekre keres választ. Zavarba ejtő ilyen közelről és minden műviség nélkül látnunk őket.
(...) Azáltal, hogy Schilling megszünteti a köztük és a szereplők között lévő távolságot, egyben megfoszt minket a vigasztól. De az előadás korántsem egyszerű kísérletezés: minden színésznek személyisége, jelenléte és olyan meggyőző ereje van, hogy mégsem lehet tőlük elszakadni, s szinte sajnáljuk, hogy mégsem lehet tőlük az előadás végén, amely csak az övék." - írja Brigitte Salino a Le Monde-ban a bemutató másnapján.
René Solis pedig így ír a Libération-ban : "Három és egynegyed órányi magyar nyelvű előadás felirat nélkül, díszlet nélkül, jelmez nélkül, fények játéka nélkül sőt, színpad nélkül. Így elmondva, a külvárosi színházakról szóló televíziós tudósításként hangzik. Mégis, minden kockázat nélkül megjósolható, hogy a nézők egész héten tolongani fognak, hogy megnézhessék ezt a Sirájt Schilling Árpád rendezésében. És nem mazochizmusból fogják ünnepelni a Krétakör társulatát az előadások végeztével."
A párizsi közönség kilencszer láthatta a Sirájt, amely így elérte a 130. előadását.
Budapesten ebben az évadban nem játsszuk többé, de 2006. őszétől újra láthatják itthoni nézőink is Csehov remekművének Krétakörös változatát.
FEKETEország
Bármennyire szerettük is, mégis úgy döntöttünk, hogy levesszük a műsorról FEKETEország című előadásunkat. Már amikor készítettük, tudtuk, hogy az ilyen nagyon friss, aktuális információkra épülő mű elévülhet, az előadás alapjául szolgáló híreket kiszorítják az emlékezetünkből az újabb botrányok és szenzációk. A szép szériát - 59 előadást - megért produkciót azonban megőrizzük az utókornak: január közepén (részint lelkes közönségünk társaságában) filmes módszerekkel rögzítettük, és a nyáron a számos extrával kiegészített DVD már megvásárolható lesz.
Az előadást külföldön továbbra is játsszuk, februárban például a New York melletti Montclair State University színpadán, márciusban pedig Berlinben, a Németországi Magyar Évad keretében a Hebbel Theaterben. Mindkét közönség a Sirájt is láthatja.
New York! New York! - Február 9. , 20 óra Vidám Színpad, Kisszínpad
A vendéglátó campus és a New York-i Magyar Intézet segítségével workshop keretében ismerkedünk a Nagy Almának is nevezett megapolisz kultúrájával. Az elutazás előtt közönségünknek is szeretnénk ízelítőt nyújtani abból, hogy mi mindenre készülünk: irodalom és zene, építészet és alternatív kortárs művészet lesz a témája február 9-i estünknek a Vidám Színpad Kisszínpadán. Elvégre nem csak Pest, hanem New York is megér egy estet. Vendégünk Vágvölgyi B. András, New York ismerője.
Rövid hírek:
- Megjelent a Díszlet-Jelmez 1995-2005 - Magyar szcenográfia - Hungarian Stage Design című kétnyelvű (magyar-angol) könyv. 81 magyar tervező mutatkozik be (köztük társulatunk tagjai, Ágh Márton és Bányai Tamás) rövid életrajzzal, pályaképpel, és legjellemzőbb színpadképével.
- Februárban két bemutatója is lesz Tasnádi Istvánnak: 4-étől a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban Rovarok címen játsszák trash-revűjét, amelyet a (Anev Kámen tervezésében február elsejével megnyílik az adatbázis-alapú, portál-szerű új Krétakör-honlap, amely a régi címen naprakész információkkal és sok érdekességgel várja az érdeklődőket."
forrás: Krétakör
