COMET Fesztivál a Bárkán
SZÍNHÁZI MŰHELYEK TALÁLKOZÓJA
Magyar Stúdiószínházi Műhelyek XVII. Fesztiválja ? I. COMET Fesztivál
2005. november 25. ? december 2.
Martin McDonagh: AZ INISHMORE-I HADNAGY (Svandovo Divadlo, Prága)
November 26-án, szombaton este 7-kor a prágai Divadlo Svandovo lép fel az I. COMET Fesztivál keretében a Bárka Színház Vívótermében. Martin McDonagh, a kortárs ír drámairodalom legfiatalabb sztárjának nálunk is játszott ?vérbeli komédiáját?, Az Inishmore-i hadnagy-ot mutatják be. A történet egy ír szigeten, Inishmore-on játszódik. Egy tizenéves anarchista lány és egy ifjú terrorista végzetes szerelme a fiú különös körülmények között elpusztult/eltűnt, imádott macskája miatt bontakozik ki. Kötödésük egymáshoz és négylábú kedvenceikhez még politikai céljaiknál is erősebbnek látsznak. Daniel Hrbek rendezése a darab groteszk vonásait hangsúlyozza: az általános emberi butaságot, érzéketlenséget és kegyetlenséget neveti ki. Kegyetlenül groteszk színjáték, nem is olyan tréfás dolgokról.
A smíchovi Svandovo Színház a modern európai előadóművészetek kulturális központja. Repertoárján főként a társulat által előadott darabok szerepelnek, amelyek Michal Lang művészeti igazgató vezetésével készülnek; emellett azonban rendszeres időközönként más előadóművészeti produkciókra is sor kerül.A Svandovo Színházban a kortárs művek és a klasszikus darabok egyenlő fontosságú szerepet játszanak.
Mint kultúrközpont, a Svandovo Színház támogatja az újonnan induló, független csoportok elképzeléseit, és ehhez rendszeresen biztosít helyet is a számukra. A Svandovo Színház a COMET alapítótagja.
Szereplők: Ivan Řezáč, Viktor Limr, Matěj Hádek, Klára Pollertová-Trojanová, Milan Kačmarčík, Kamil Halbich, Tomáš Pavelka, Jaroslav Šmíd
Dramaturg: Markéta Bláhová Díszlet: Karel Glogr Jelmez: Ivana Brádková Zene: Martin Horáček Mozgás: Karel Basák
Rendező: DANIEL HRBEK
Az előadás cseh nyelvű, szinkrontolmácsot biztosítunk!
KRITIKAI VISSZHANG
?? a szereplők abszolút tökkelütöttsége és kegyetlensége olyan arányban vegyül ebben a darabban, hogy miközben a néző nevet, a hideg futkos a hátán. Mind a szerzőnek, mind a darab rendezőjének kitűnő érzéke van az akasztófahumorhoz és a groteszk színjátszáshoz.?
(Vítězslava Šrámková,Týdeník Rozhlas)
?Daniel Hrbek tisztában van azzal, hogy egy kegyetlenül gúnyos darabot megalkuvás nélkül kell eljátszani. Az írek ? és velük együtt a csehek ? elvakult patriotizmusát kezdettől fogva groteszk fényben látjuk.?
(Zdeněk Hořínek, Lidové noviny)
*
Nyikolaj Koljada: MESE A HALOTT CÁRKISASSZONYRÓL
(Jókai Színház, Komárom)
November 26-án, szombaton este fél tízkor mutatkozik be a komáromi Jókai Színház. Az 1952-től működő szlovákiai magyar színház néhány éve épült kamaratermében született meg a Mese a halott cárkisasszonyról című előadás Czajlik József rendezésében. Nyikolaj Koljada kortárs orosz szerző látszólag hagyományos szerkezetű, realista ihletettségű darabja egy városvégi, elhagyatott állatkórházban játszódik, ahol a hősnő, a magányos Rimma, gazdáik által megunt állatok eltüntetésével tengeti életét. Az első felvonás realizmusát metafizikus dimenzió, költőiség váltja fel a másodikban. Czajlik rendezése a színészi játékban megjelenő stilizált poétikusságot emeli ki.
Szereplők: Szoták Andrea m.v., Lucskay Róbert m.v., Fabó Tibor, Szvrcsek Anita m.v.
Díszlet, jelmez: Gadus Erika m.v. Dramaturg: Dömötör Varga Emese A rendező munkatársa: Kardos Tünde m.v.
Rendező: CZAJLIK JÓZSEF m.v.
KRITIKAI VISSZHANG
A Koljada-darab két felvonása közt mély hasadás van: az első egy vad éjszaka zaklatott képeit tartalmazza, míg a második csendes, józan búcsúzkodást. Az elsőben az érzékek romboló erői
szabadulnak fel, a másodikban a visszafojtott, félig bevallott érzelmek nyilatkoznak meg. Az elsőben a mélyvilág gyötrelmei szakadnak fel, a másodikban viszont az álmok hoznak megkönnyebbülést. Olyannyira kontrasztot alkot a két felvonás, hogy önmagában egyik sem lehet igazán érvényes. Hitelesnek csak egymás tükröződéseként hatnak. És épp ez a Mese a halott cárkisasszonyról dramaturgiájának paradoxona: két egymásba tükröződő egyszerű szerkezet összhatásában az élet és az emberi személyiség eldönthetetlen bonyolultsága tárul fel.
(Sándor L. István, Ellenfény)
Czajlik József a lélek zavarosságát kutató rendező, s a Mese a halott cárkisasszonyról erre különösen alkalmas anyag. Rendezőként eldönti, hogy nem dönthet jól a darabbal kapcsolatban. Koljada drámája lecsupaszított szenvedéstörténetként, szenvtelen tetemrehívásként is játszható, de fölkínálja a metaforikus értelmezés csapdahelyzeteit is. Czajlik poétizáló rendező, de poétikus hajlama a szavak és lelkiállapot-váltások expresszív szó szerint vételében mutatkozik meg, nem a lirizálás értelmezés helyetti használatában. Képeket komponál akkor is, ha a szövegmondás kerül előtérbe. Szövegélés az, amit színészeitől kér.
(Forgács Miklós, Új Szó)
A Gadus Erika által tervezett díszlet szinte csak jelzésszerű, mégis kifejező, poétikus: a hártyaszerűen kifeszített, sárgás fényű, vérnyomokkal tarkított, áttetsző ponyva olyan, mint egy régi, megfejthetetlen térkép. Az előadás központi eleme egy hatalmas asztal, amely egyszerre szekrény, kocsmapult, ágy és ravatal. Fontos még az ajtó is, ez a külvilágot jelképezi, amellyel már teljesen elvesztette a kapcsolatot a bent lakó lány. Rimma (Szoták Andrea) csak az ajtón bejövő szereplőkön keresztül érzékeli, hogy mi történik az állatkórházon kívül.
(Szebeni Zsuzsa, www.zsollye.hu)
*
Alekszandr Zselezcov: VÖRÖS FONÁL
(Kazancev és Roscsin Drámaírói és Rendezői Központ, Moszkva)
November 27-én, vasárnap a moszkvai Kazancev és Roscsin Drámaírói és Rendezői Központ mutatkozik be a Vörös fonál című előadással. A Központ 1998-ban jött létre azzal a céllal, hogy helyet biztosítson a színházi struktúrából kiszoruló fiatal generáció számára. Állandó társulata nincs, a művészek produkciókra szerződnek. A Központ az orosz kortárs dráma és színház legjelentősebb fóruma. Rendszeres résztvevői hazai és nemzetközi fesztiváloknak. (Nálunk az idei Kortárs Drámafesztiválon szerepeltek nagy sikerrel.) Vlagyimir Pankov rendező a Vörös fonál című előadást sound-drama-ként határozza meg, mivel a hagyományos ?prózai? színpadra állítást mellőzve főszereplője ?a hang, mint cselekvés és zenei eszköz?. Alekszandr Zselezcov valós etnográfiai kutatására épülő szövege orosz temetési énekeket és szertartásformákat gyűjt össze (a címbeli ?vörös szállal? a halottak lábát kötötték össze). A Központ a COMET alapítótagja.
Az előadás orosz nyelvű, szinkrontolmácsot biztosítunk!
KRITIKAI VISSZHANG
A moszkvai Dramaturgiai és Rendezői Központ Vörös szál című előadásának elején a színpadon pár hangszer ? dob, bőgő, harmonika ? és pár mikrofon áll, majd tétován bejönnek a szereplők. A nők hosszú fekete estélyiben, a férfiak szmokingban, ám cipőjüket és ruhájuk alját megszáradt sár borítja. A zenészek komótosan elhelyezkednek a hangszerek mögött, a vokálosnők a mikrofonokhoz ülnek. Majd bejön a rendező is (ő az egyetlen, aki szmoking helyett fekete pólót visel), és a színpad hátuljában leül egy kis asztalhoz. Előtte olvasólámpa, annak fényében olvassa fel a forgatókönyv egyes részeit. (?)
A Vörös szálat a szerző, Alekszandr Zselezcov ?sound drama?-ként határozta meg. E meghatározást a művel kapcsolatos műfaji bizonytalanságok sugallták ? próbálták előtte dokumentumdrámaként, musicalként, hangjátékként definiálni ?, ám mivel az előadás főszereplője mégiscsak a hang, e meghatározásnál maradtak. A mű 21 éve született, a szerző első prózai szövegeként. Tulajdonképpen egy belső monológ, amely kiegészül egy valós etnográfiai kutatás tapasztalataival, valamint a szerző alteregójának alakjával. (?)
A történet etnográfiai szála egy valós kutatást elevenít fel, amikor az 1980-as években diákok orosz falvakat kerestek fel, hogy temetési énekeket és szertartásformákat gyűjtsenek. A címbeli ?vörös szállal? a halottak lábát kötötték össze e halotti szertartások során. A diákok a nagyvárosoktól messze egy másik Oroszországot kerestek, a pártjelszavaktól és nemzeti-irodalmi mítoszoktól mentes kultúrát. Ám a falusiak már nem emlékeztek a régi énekekre. A rendező szerint ?a sírás, a siratás művészete maradt az utolsó orosz sajátosság?.
(Nánay Fanni, www.oszmi.hu)
