| Nem minden színház egyforma. Ebben a színházban más a fény, és más a sötét. A fantázia világa jelenik meg a színpadon. A titokzatos, meghatározhatatlan sötétség mélyéről költői képek bukkannak elő. A színészek láthatatlanok, de néha hirtelen elérhetetlen messzeségből a közvetlen közelbe kerülnek. Táncuk kimondatlan, nehezen megfogalmazható érzéseket fejez ki, miközben meghazudtolja a fizika törvényeit. A zene élettelenséget visz az életbe, a tragédia komédiává alakul, a hihetetlen valósággá lesz. Az érzékek éberré válna, az előadás alatt valami olyanra lelsz magadban, aminek létezéséről eddig semmit sem tudtál. |
 |
 |
 |
| A prágai Image Theatre produkciójában a színes fényekben világító jelmezek, sosem látott formák és mozgások elevenednek meg a színpadon. 1989-ben Eva Asterova és Alexander Cihaf otthagyták korábbi társulatukat, hogy saját ötletükön dolgozzanak. Egy független magánszínházat akartak alapítani, ami a látvány- és fényszínház, tánc, kortárs jazz és más zenei stílusok, valamint a pantomim elegyén alapszik. Egy olyan színházat, ami színvonalas szórakozást, a zene és tánc élvezetét nyújtja, egy hatalmas adag felszabadító nevetéssel együtt. Hónapokig küszködtek, hogy helyszínt keressenek, megteremtsék a technikai feltételeket, mindenféle állami támogatás vagy egyéb szponzor nélkül. Első műsorukat 1990-ben állították színpadra, Jazzmime Stories címmel, egyszereplős pantomim-performance-ként, hagyományos pantomim-elemekkel, élő jazz-kísérettel. Ígéretesen indult az első évad, de a társulat többre törekedett. Eva Asterova szerződtetett további három művészt, akikkel együtt továbbgondolták és felfrissítették a műsort. A Jazzmime Stories új lendületet kapott, és az új, többszereplős előadás ma is a repertoár része. |
 |
 |
| A zajos siker külföldi turné-meghívást szerzett a társulatnak: az első olaszországi előadások fantasztikus hangulata és a közönség fogadtatása összekovácsolta a munkatársakat. 1992-ben már saját színpadra találtak a prágai óvárostól pár lépésre, ahol bemutatták a Fancy! című produkciót, amelynek hét évvel később volt az ezredik előadása. Közben természetesen bővítették a repertoárt, 1994-ben mutatták be a Night Flight című előadást: ettől kezdve építették be műsoraikba a videóvetítést. A következő tíz évben még négy produkciót állítottak színpadra, mindegyikben vegyítve a látványszínházat a vetítésekkel. Egyszerre három-négy produkciójuk fut, és már összeállítottak két válogatás-előadást is, Best of Image címmel, amelyekben különböző előadásaik legjobb jelenetei láthatóak. Jelenleg a Black Box című műsoron dolgoznak, melyet detektívtörténetek inspiráltak. |
 |
 |
 |
| A társulat mára igen sajátos struktúrával rendelkezik. Kreatív munkatársak állandó csoportja alkotja a közösség magját. Olyan emberekkel vették körül magukat, akik hasonló szemlélettel bírtak a színházzal kapcsolatban. A nehéz körülmények között történt előkészületek után művészi szintűre fejlesztették az előadást, hogy különleges és kimagaslóan minőségi élményt nyújtson a nézőknek. Saját stílust teremtettek, amely kortárs táncelemek és fantasztikus látvány elegye, mozgásszínház egyedi hangeffektek és zene bevonásával. A hagyományos kifejezőeszközök használata mellett a performansz során vetítést is használnak, és jó néhány különleges effektust dolgoztak ki kifejezetten e show számára. A társulat munkája során egy a többi vizuális színházétól eltérő koncepció született meg. A cél: szórakoztatni éppúgy a közönséget, mint saját magukat, és megvalósítani a társulat alapelvét: megjeleníteni egy életteli színházat egy életteli közönségnek. Fotó: Bálint F Gyula |
