Legédesebb szerelmi vallomás egy intim hangulatú albumon

Ute Lempertnek az elmúlt években közel tíz Cd-je jelent meg a Decca kiadónál.
Annak ellenére, hogy őt a Kurt Weill dalok leghűségesebb tolmácsolójának tartják, hiszen ezekkel szerzett hírnevet szerte a világban, mégis igen széles a repertoárja. Berlini Cabaret Songs címmel jelent meg az egyik albuma, a másik Alt That Jazz címet viseli; többek között Punishing Kiss, Tom Waits, Elvis Costello, Nick Care, Breht dalait adja elő. A többi albumán Kurt Weill műveit énekli, különböző felfogásban és különböző zenekari kísérettel.
Ute Lemper különlegesen érdekes, kissé rekedtes hangja predesztinálja ezen szerzők műveinek tolmácsolására.
A lírai és drámai hangulatok sajátos, eredeti és egyéni színekkel való tolmácsolása teszi átütő erejűvé előadását.
A But One Day című album szakít a korábbiakkal: ezen zömmel saját szerzeményeit hallgathatjuk, melyekhez többek között Peter Scherer írt nagyszerű vonóskíséretet. (Lemper megfogalmazása szerint, régóta keresett egy rendkívüli muzsikust, s aki meghallgatja Scherer szerzeményeit, annak a gyönyörűségtől minden bizonnyal a hideg futkos majd a hátán.)

Ute lemper New Yorkban egy kis stúdióban, az ott élő néhány jó barátjával vette fel az album anyagát. A barátok nagy szeretettel dolgoztak a lemezen, s véleményük egyezett az énekesnőjével; a kortárs zene nem akkor eredeti, ha kompjúter állítja elő, hanem ha élő emberek közreműködésével készül.

Az I Surrender és a But One Day című számok a szerelemről, a megtalált belső békéről szólnak.
A Little Face című dal pedig - Lemper megfogalmazása szerint - a legédesebb szerelmi vallomás. A Lena című szám sztoriját egy mexikói barátnője, Orly Beigel ihlette. A hölgy a holocaust túlélőinek gyermeke. Utét rabul ejtette a család története és az, ahogy Lena megpróbálja feldolgozni ősei sorsát.
A lemez anyagát kiegészítették az utóbbi két év élő koncertjeinek "gyöngyszemeivel": Eisler-, Brel-, Piazzola-számok felvételeivel. Utét régóta rabul ejtették Astor Piazzola tangó feldolgozásai. "A búja szenvedélyek világának" nevezi Piazzola muzsikáját. Szerette volna spanyolul elénekelni a Buenos Aires és Oblivion című számokat, de ahhoz, hogy hitelesen tudja azokat előadni egy kis időt el kellett volna töltenie Spanyolországban. Így angol nyelven adja elő ezeket a Piazzola számokat - nagyon is hitelesen.