Szanatórium a Homokórához
A némileg félrevezető módon "lengyel Kafkának" is nevezett Bruno Schulz (1892-1942) Szanatórium a homokórához című szöveg-ciklusa kötetben, magyar nyelven először 1969-ben volt olvasható (első, lengyel kiadása még életében, 1937-ben jelent meg). A galíciai lengyel-zsidó szerző, író, egyben kivételes képességű rajzművész - akinek Kafkához annyi köze feltétlen volt, hogy első, jelentős lengyel fordítójaként tartják számon - kisvárosias, groteszk fantasztikumban, különleges képiségben, szeretetteli humorban gazdag, hasonlíthatatlan nyelvezettel megírt alkotásai a lengyel irodalom hazánkban igazán, szélesebb körben még fel nem fedezett kincseinek számítanak.
A Szanatórium a homokórához különös szögből láttatja a galíciai környezetet, egy hamarosan az írmagjáig elpusztuló, bűvös, sejtelmes világot, ám nem ragad meg a couleur locale részletgazdag ábrázolatánál. Bohumil Hrabal így nyilatkozott arról a kötetéről, melyben - magyarul - a Szanatórium a homokórához is olvasható:
"...leginkább ott érzem magam otthon, ahol még sohasem jártam, s ahova Bruno Schulz vitt el a Fahajas boltokban. Ez számomra a világ legszebb városa, éppen azért, mert már nem létezik."
Schulz életét 1942-ben, egy Gestapo-tiszt golyója oltotta ki - nem láthatta, hogyan tűnik el örökre a következő két év leforgása alatt mindaz, amiből életműve vétetett.
A Schulz-adaptáció a világhírű, litván Oskaras Koršunovas második rendezése a varsói mszínházban - Danyiil Harmsz Bam-ja után, amely előadás korábban szintén mvendégeskedett Magyarországon.
A lengyel fővárosban működő, rangos Teatr Studio-t Józef Szajna alapította 1972-ben, s kezdetben alapvetően az ő, valamint az igazgatóságot tőle egy évtizeddel később átvevő Jerzy Grzegorzewski szerzői színházaként működött. E tendencia 1997-ben szakadt meg, amikor a fiatalabb rendező-generációt képviselő Zbigniew Brzoza lett az igazgató, aki a színházban minél több tehetséges, fiatal rendezőnek próbált mlehetőséget adni.
A Vilniusban saját nevével fémjelzett színházat működtető Koršunovas néhány kiemelkedő litván művész (zeneszerző, dramaturg, díszlet- és jelmeztervező) kíséretében érkezett a varsói Teatr Studio-ba, hogy a lengyel társulattal Bruno Schulz prózájának adaptációján dolgozzon. A főszerepet - a szanatóriumba kerülő apát m- Jan Peszek, az egyik legkiemelkedőbb lengyel színész alakítja. Schulz valószínűtlen, álomszerű világához rendkívül illik Koršunovas mozgásra épülő, apszichologikus színháza. Az előadás a realizmus és az álom, az élet és a halál határán egyensúlyoz, ugyanakkor remek példa arra, hogy a művészet területén belül hogyan alkothatnak egységet különböző (jelen esetben: lengyel, zsidó és litván), máig eleven, vagy örökre letűnt világok.
Az előadás időtartama 85 perc. Szünet nélkül, feliratozva látható.
A Lengyel Kulturális Minisztérium és a Lengyel Intézet támogatásával.
Jegyek a Katona jegypénztárában válthatók (Petőfi S. u. 6., tel 318-3725) vagy a Közönségszervezésen igényelhetők (Kossuth L. u. 3., tel 317-4061)
ARS POLONICA - LENGYEL NAPOK BUDAPESTEN - A BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL KERETÉBEN A KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZBAN 2005. MÁRCIUS 29. KEDD ESTE 7 ÓRAKOR A VARSÓI TEATR STUDIO ELŐADÁSA: SZANATÓRIUM A HOMOKÓRÁHOZ (BRUNO SCHULZ NYOMÁN)
A főszerepben: Jan Peszek
Rendező és díszlettervező: Oskaras Koršunovas
Szöveg: Rolandas Rastauskas
Zene: Sarunas Nakas
Jelmez: Aleksandra Jacovskyte
Fény: Miroslaw Poznanski
