LILIOM

Volt egy sajátos varázsa a hét képben bemutatott külvárosi legendának. A környezet, a valódi fű, a zuhogó eső sustorgása egyfajta hitelességet adott a játéknak.
Azzal együtt, hogy a sátorba beszüremlő zenefoszlányok néha földig rombolták az illúziót. Könnyű volt elképzelni, hogy valahol, a vurstli egy eldugott szegletében állunk, ülünk, s leskelődve követjük az eseményeket.

Nem akarok a klasszikus értelemben vett színikritikát írni. Nem akarom dicsérni a színészeket; ugyan megérdemelnék! Csak két élményemet osztanám meg a Terasz olvasóival.
Átéltem a katarzist. Két, látszólag különálló jelenet valósága, napi realitása csalt "majdnemkönnyeket" a szemembe. Az egyikben az a pillanat ragadott meg, mikor a pénzügyi gondokkal küzdő Liliom gyilkolni kényszerül. Nem akar ő ölni, nem élvezi a "mókát" - a kényszer zsaroló lendülete teszi igaztalanná a szándékot!

A másik pillanat Julika barátnőjének jelenete. A halott Liliomot sirató ifjú, jól "trenírozott" feleség hirtelen és feltételek nélküli, őszinte kitörése.
Péterfy Bori hisztérikus erővel taszítja el magától férjét, Hugót, midőn az megelégelte a kötelező tiszteletadást. Igaztalan volt egész házassága: jól idomított feleséget játszott ez idáig; s ezután sem fog megváltozni. Igaztalan egész élete: a megélhetés kényszere. Liliomot szerette ő is, teljes szívével!

Az előadás végére majdnem elállt az eső. Még csepergett. Hűvös, taknyos idő volt. A darab hatása alatt azon gondolkodtam, hány Liliom is élhet manapság.
Kifelé vagányság, a gazdagság látszata, befelé nincstelenség. Lelki sivárság. A vége rablás, gyilkolás, adócsalás; kinek-kinek a maga szintjén. Hány hamis házasság köttetik, ahol a létért eldobja emberi méltóságát akár a férj, akár a feleség.

Érdekek "ösztönzése." Uram Isten! Hol élünk? Politika! Mire figyelsz? Hányan fognak még engedni aljas kényszereknek, hogy éljenek? Hogy élhessenek?
A szemerkélő esőben egy másik helyszínre siettem.

(Fotók: Oszvald György)