(MTI) - A Liliomfi a színházról szól, a legjobb metafora a színház 160 évvel ezelőtti és mai helyzetének bemutatására, de érzékelteti a színészek elhivatottságát, helyzetét is a világban és az átlagember viszonyát a színészhez - mondta a Jászai- és Ucsimura-díjas rendező az MTI-nek.
A darabban megfogalmazódik a magyar dráma ügye is; Pinczés István szerint szép példa arra, miként lehet a színészlétet, a művészek "nagyon rossz gazdasági" helyzetét viccesen, kedves humorral úgy megközelíteni, hogy kiszolgáltatott helyzetük végül derűs mulattsággá váljon.
A vígjátékot 1849-ben, két és fél hónappal a világosi fegyverletétel után vetette papírra Szigligeti Ede, alias Szathmáry József. A rendező szerint a dráma mégsem tükre a szabadságharc leverése utáni reményvesztett helyzetnek, amikor a magyar nyelv ügye, a magyar gondolat függetlensége és szabadsága hosszú időre megpecsételődött. Mint megjegyezte, a Liliomfi inkább egy derűs, szórakoztatató, gondolati üzeneteket is tartalmazó alapdarab, amelyhez az eredeti zenét, ami zömében népdalfeldolgozás volt, Sárközi István írta.
A mű életrajzi ihletésű, Szathmáry Józsefnek ugyanis azért kellett művésznevet választania, mert az édesapja szerint színházi emberként - drámaíró, fordító, dramaturg, színházi igazgató is volt - szégyent hoz a családjára. Ez a motívum a darabban is megjelenik; a címszereplőt hivatalosan Szilvainak hívják, akit komédiás mivolta miatt a nagybátyja tagad ki.
Szigligeti Ede cselvígjátéka a bohózat felé hajlik. Az átöltözések, félreértések dramaturgiai rendszerében már-már követhetetlen útvesztőbe keveredik a néző. Úgy összebogozódnak a szálak, hogy szinte senki sem ért semmit, míg végül egy "pofonegyszerű" megoldással zárul a történet.
A főszereplő annyi személyiséget mutat meg magából, annyi szerepet játszik el, amire nincs példa sem a magyar, sem a világirodalomban. Ez a dramaturgia kiváló játéklehetőséget jelent, ugyanis a színészek nem a könnyű feladatokat szeretik, hanem azt, amiért a próbafolyamat alatt meg kell harcolni - hangsúlyozta Pinczés István.
A Szellemfit alakító Farkas Ignác az MTI kérdésére elmondta: pályafutása alatt ötödik alkalommal kapott szerepet a Liliomfiban. Ráosztották már Gyuri pincért és az öreg Schwartzot is, a húsz évvel ezelőtti zalaegerszegi előadáson pedig Szellemfit alakította - a Hevesi Sándor Színház akkor Vándorfi László rendezésében mutatta be Szigligeti Ede vígjátékát.
A főbb szerepekben még Nádházy Pétert, Czegő Terézt, Kálóczi Orsolyát és Mihály Pétert láthatja a közönség. A darabot Mészöly Dezső átdolgozásában mutatják be, a tizennégy felcsendülő dalra Várady Szabolcs írt színházi zenét. Az előadás plakátját betűtípusban és tipográfiában is a régi, 1892-es nemzeti színházi előadásra invitáló plakátról másolták.
