Lilo és Stitch - Ronda, de finom

A Disney cég pályafutását érdemes lenne egy pszichológussal elemeztetni. Ha összehasonlítjuk az ötvenes évek rajzfilmjeinek hőseit, Mickey-t és társait, a jelenkor rajzfilmfiguráival, szinte képtelenség bármilyen kapcsolatot felfedezni köztük.
A szende, pironkodó királylányok és tisztalelkű, nemes ifjak helyett szem- és végtagtúltengésben szenvedő ufók és félresikerült génkutatási melléktermékek töltik be a vásznat, szórakoztatják a gyerekeket. Az hogy mindez milyen hatással van a gyerekekre, nem tudom, de valószínűleg haladni kell a korral és a Micimackós álmokat jobb mihamarabb valami agresszívra cserélni, mert így könnyebb lesz a beilleszkedés.
Azért Disney még mindig próbálkozik az érzelmes húrok pengetésével, még ha nem is a régi szirupos-csöpögős módon, hanem hipermodern csomagolásban.

Legújabb eposzukban az árva kislány Lilo és a mesterségesen előállított, magányos pitbullszármazék Stitch összemelegedését és családdá válását követhetjük figyelemmel.
Az új hős annyira ronda, hogy az már imádnivaló, még a régi Disney figurák is elborzadnak láttán a film plakátján.
A kislányt, szülei elvesztése után, nagynénje veszi magához és próbálja - sikertelenül - nevelgetni Hawaii gyönyörű szigetén. Lilo nem kifejezetten rossz, csak minden rosszul sül el, amibe belefog. Eközben a galaxis egy másik pontján megszökik a miniatűr szörnyecske, akit harcra teremtettek, ezért hiányoznak belőle az olyan alapvető érzelmek, mint a félelem és a szeretet.

Természetesen űrhajójával becsapódik a szigeten, ahol első dolga, farkasszemet nézni egy száguldó kamionnal, ami miatt eszméletlenül kerül a kutyatelepre. Mivel Lilo éppen kutyát szeretne, elkerülhetetlen találkozásuk. A kislánynak megtetszik a visszataszító külsejű és viselkedésű kutyus-imitátor, így elkezdődnek közös kalandjaik.
A galaxis túlvégéről Stitch után küldik sokszemű készítőjét és egy kukacba oltott greenpeace-aktivistát, aki a bolygó viszonylagos épségének megőrzéséért felelős az akció során.
Innentől kezdve durrognak a lézerpisztolyok, röpködnek az űrhajók és a poénok. A sok kaland, móka és kacagás után természetes a hepiend, és a megnyugtató tanúlság: a csonka családok számára is van esély a boldogságra. Végül is, Disney-ék csak haladnak a korral, de közben megpróbálnak örök értékeket átadni ennek a generációnak is. Legalább a befejezésben biztosak lehetünk.