 |
Az együttes tagjai rendkívüli módon összedolgoznak. Ez elengedhetetlen ehhez a műfajhoz, amely pontos kidolgozottságot és ugyanakkor improvizatív készséget kíván.
A spanyol népzene ugyanis szorosan kötődik a tánchoz, sokkal szorosabban, mint bárhol a világon. Minden tartománynak megvan a maga jellegzetes dallamvilága, de Andalúzia a legmuzikálisabb tartomány. Innen származik a flamenco, amely mór, zsidó, cigány, baszk, görög elemeket ötvöz magába.
Legfőbb jellegzetessége, hogy ének és gitárjáték kíséri és a táncban ölt sajátos formát. Táncolhatják párosan, szólóban vagy csoportosan. Ezen az esten az első részben Lippai Andrea tanítványai (nem hivatásos táncosok) mutatták meg tudásukat. A második rész azonban teljes mértékben a táncosnőről szólt.
Aki kevés eszközzel - legyezővel, sállal, kendőkkel -, de tökéletes hitelességgel idézte meg a különleges spanyol atmoszférát.
Elsősorban mozdulatokkal, sajátos kézmozgással, gyönyörű ruhákkal, kopogó cipővel, de legfőképp egész személyiségével, amely sugározza a zene és a tánc harmóniáját. Lippai Andrea tánc közben tökéletesen azonosul azzal, amit kifejez: a Seguriyas-ban, a sirató balladában gyászoló asszonnyá változik, az Alegrias-ban a vidámságot és az örömet fejezi ki, a cante jondo-ban, ebben a mór cigányzenei hatásokat mutató koldusdalban vagy a rumbában cigánylányként látjuk viszont.
Nem lehet véletlen, hogy a műsorban számos magyarországi és balkáni eredetű cigánydal hangzik el, amely különleges rokonságot mutat a flamenco kialakulásában szerepet játszó vándorló "gitánók" zenéjével. A zenetudósoknak van még mit kutatniuk ezen a téren... |
