Macskajáték

Színpad

A Pécsi Harmadik Színház Örkény István Macskajáték című két részes tragikomédiájának bemutatóját nagy várakozás előzte meg; nem véletlenül, hiszen Orbánnét Vári Éva formálta meg, aki ezzel a szereppel tért haza (átmeneti időre) a szeretett pécsi közönségéhez.

Örkény Macskajátéka az elmúlt negyven év során világsikert aratott, most Vincze János első, felületes olvasatra rendezte meg az előadást, s úgy gondolta, hogy szabadon bánhat a szöveggel. A főúrból pincérnőt csinált, kihúzta Józsi, a vő figuráját is. Komplett jeleneteket kihagyott- Orbánné, Paula és Csermlényi Viktor kávéházi találkozóját - s hiányoztak egy-egy igencsak jelentős félmondatok is. Mert ahogy Örkénynél az Egypercesekben, úgy a Macskajátékban, minden szónak, minden hangsúlynak, jelentősége van.
Vincze János tehát hiába húzott, tömörített, nem lett feszesebb az előadás, sőt helyenként leült és lassan hömpölygött. A színlap szerint a játékteret a rendező és Steiner Zsolt készítette, amely igencsak gyengére sikeredett, a második részben pedig unalmassá, sivárrá vált. Pedig Örkény már a darabból írt elbeszélésében is nagyon határozottan érzékelteti, majd később a darabban instrukciókat is ír, hogy akár egy tenyérnyi színpadon hogyan lehet (kell) akár három-négy helyszínt is produkálni. Örkénynek ez a, négy évtizeddel ezelőtti, ma már akár zseniálisnak, klasszikusnak nevezett instrukciója egyben meg is határozza azt a fajta abszurd, de még is élettel teli játékstílust, ami a Macskajáték velejárója.

 
 
 
Vári Éváról, Pécsett nem szuperlatívuszokban írni nagyobb szentségtörésnek számít, mintha egy kaposvári előadást bírálnánk. Vári Éva ezen az estén kissé súlytalan volt, úgy játszott, mint az az operadíva, akinek megvan minden hangi adottsága, de minduntalan bocsánatkérően pislog a közönségre, hogy tudniillik itt és most csak ennyi hang jön ki a torkából. A színésznő ellenében játszott Pilinyi Mária is, aki nem igazán Orbánnénak, hanem Vári Évának öltöztette Örkény hősnőjét.
Az előadás valódi meglepetése Töreky Zsuzsa Egérkéje volt. Úgy látszik (s ezt nagyon sok korábbi Egérke is igazolta), ez a figura ötvözi legjobban, amit Örkény a groteszkről vallott. Kolozsvárról a pécsi társulathoz igazolt Bereczky Júlia, ha nem is hibátlan Cs. Bruckner Adelaida, de súlyos alakítás, bár őt is rosszul, túlságosan frivolra öltöztették. Ezek apróságok, de Örkénynél éppen a valóság és az abszurd kicentizett elegyítése miatt ezeknek igencsak jelentősége van.
Jó volt látni újra színpadon Gizaként Szakács Esztert. Torday Teri nem először formálja meg Paulát, látszik rengeteg elképzelése van a szerepről, de abban nem volt segítségére a rendező, hogy azt egységes mederbe terelje. Ujlaky László Csermlényi Viktorként becsülettel hozta azt a figurát, amit az ő korában, az ő alkatával el lehet érni, sőt helyenként aprócska színészi eszközökkel meg is emelte szerepét. Orbánné lányát, ami nem egy hálás szerep Stubendek Katalin meggyőzősen formálta meg, Dóka Andrea a pincérnő semmi szerepéből viszont sokkal többet csinált, ami a szöveg alapján elvárható lenne.

Kapcsolódó cikk: Vári Éva Vári Éva Vári Éva

Fotó: Lipics Zsolt