Ödön von Horváth kevéssé volt elégedett darabjainak előadásaival; többször, többféle aspektusból próbálta leírni, mit gondol műveiről, s milyen játékmódot tartana üdvösnek. Elutasította a realista-naturalista tradíciót, a stilizálást tartotta célravezető útnak, de hevesen tiltakozott a karikatúra, a szatíra és a paródia ellen. Darabjait tragédiáknak tekintette. Ehhez képest a Kasimir és Karolinét ma alighanem háromféleképpen lehet megközelíteni. Vagy a kívántnál sokkal realisztikusabb eszközökkel, a hétköznapi, banális drámákat nyomatékosan kibontva, vagy az Oktoberfest forgatagára, az ezáltal megteremtett erős atmoszférára építve, egyéni sorsok helyett a kollektív válságérzetre helyezve a hangsúlyt, vagy élesen stilizálva, teátrálisan, az egyéni drámákat nem a reálszituációkból, hanem az elemelt jelenetekkel ábrázolt kaotikus világállapotból kibontva.
Bagossy László rendezése az Örkény Színházban ez utóbbi úton halad.
Kritikánk:
