| A főiskola elvégzése után nem érezte otthonának a Madách Színházat. Igazán sikeres volt athéni Helénaként Csányi partizánmódra elkészült hintákból nézhető Szentivánéji álom előadásában. A produkció a megalapítandó Bárka Színház szűzbeszéde lett, Vasvári hamarosan összekülönbözött a Bárka Színházzal, a megfeneklett Bárka a színészekkel, mindenki mindenkivel. Vasvári igazán figyelmet keltett a Budapesti Kamaraszínház O'Neill előadásában, de ott sem kötött meg. Játszott a gyulai Várszínházban, Esztergomban és a Magyar Színházban Tamási Áront. Átcikkant egyetlen szerepben. Vasvári felbukkan időnként a Játékszín színpadán, de az sem művészi otthona. Hol érzi jól magát Vasvári Emese? Odahaza. Saját, Magyar utcai lakásán. Eljátszhatja ott mindazon szerepeket, amiket eljátszani szeretne és amiket nem osztottak rá másutt. Októberben görög tragédiát adott bérleményében (Euripidész: Iphigeneia Auliszban), az elmúlt hét végén pedig bemutatta az első 25 néző előtt (ennyien beférnek) Misima Jukio (eredeti nevén Kimitaké Hiraoka) modernizált no egyfelvonásosát: Aoi (1954). |
Öt éves előkészülettel, 1970. november 25-én öngyilkos lett Misima (fotó). Elfoglalta ifjú híveivel (a Pajzs Szövetség tagjaival) a nemzet fölébresztésére az Önvédelmi Erők kirendeltséget. Szertartásosan felmetszette hasát, szeppukut (harakirit) hajtva végre. A halál nem állt be, csak a hagyományos szamuráj öngyilkossághoz asszisztáló Masakatsu Morita, 25 éves szeretője általi lefejezése tette ki az életet lezáró véres pontot. A színház feloldhatatlan ellentmondásainak egyike, hogy a Vasvári-lakás lócáin, alacsony, sárgára festett óvodai bútorain a kucorodás megenyhül. Nem érezzük spanyolcsizmába szorítottnak magunkat, mint akárhány kényelmes klubfotelben világszerte, ahol színházfélével kínoznak. |
 |
| Vasvári Emese játékra kiéheztetett. Ez egyrészt jól áll a földöntúli erővel rendelkező szellemnek, aki a éjfelenként meglátogatja álmában uralni vetélytársnőjét és visszaszerezni egykori szeretőjét. Másrészt a sokáig diétás szerepkoszton tartott szenvedélyes színésznőből a magánlakás nappalijához illőnél több lángot hív elő. Színházi nyelven úgy hívják ezt: rápakol a szerepre. Mégsem elrettentő. Helyénvaló, hiszen a valóság falát áttörő, kísértett és kísértő közti, valóságfelettien valóságos asszonyt alakít. Odabújik a férfi mellére, ebben van baljós fenyegetés, és a tűzet újraszítani akaró vágyakozás. Vasvári nem doromboló kiscica, hanem fegyelmezett tigris. Ő a vérengző szerelem. A címszerepet (Aoi) és a kórházi ápolót Péter Kata játssza. Ez persze nem ideillő ige. Már amikor gyülekeznek a nézők: hátán fekszik sárga ülőkockán. Nem lélegzik. Élettelen tárgy. A nézők fecserésznek. Észre is csak utóbb vesszük. Elszégyellem magam: teljes összpontosítással egy színész már halálos beteg, vagy magatehetetlen halott, miközben feje felett cseverészünk. Péter Kata már elkezdte, mi, nézők még nem. Fölkel. Akkor már ápoló. Azután visszamegy az élettelen címszerepbe, aki fölött elárverezik a szerelmet. Nem is ez a ki-bebúvás (egyik figurából a másikba) nehéz, hanem a mozdulatlanság mutatványa. A hasábszerűség. A játéktéri tetszhalál. A nem egészen egyórás előadás ingyenes. A Szombathelyi Színházbarátok Egyesületének támogatásával jött létre. Bejelentkezés telefonon: 266-32-20 |
