A tizedes meg a többiek (1965): Major Tamás, Iglódi István, Sinkovits Imre
Spiró György indította útjára a beszélgetést, aki saját bevallása szerint ugyan nem ismerte Majort - mindössze néhányszor találkoztak és váltottak egy-két Major elvtárs, Spiró elvtárs megszólítású mondatot -, mégis roppant hálás neki, mert róla jutott eszébe, hogy Az Ikszek című regényének a színész Boguslawski legyen a főhőse. Spiró tehát inkább kíváncsian hallgatni jött, mint beszélni. Komplett történetekkel érkezett viszont Pathó István, aki 1965-ben került a Nemzeti Színházba, s szerzett súlyos tapasztalatokat arról, hogy milyen volt az, ha Major, a nagyhatalmú vezető meg akarta keseríteni egy színész életét. Ő mégis - mint megtudtuk - Major nagy, ünnepélyes, mozgalmi temetésén halkan, tisztelettel elmondott a ravatalnál egy Miatyánkot, de azt is inkább latinul, mert hátha a koporsónak is füle van.
Csurka László és Kadelka László szintén azt az időszakot elevenítették fel néhány humoros epizód erejéig, amikor Major a Nemzeti Színház uraként működött. Hegedűs D. Géza arról mesélt, hogy mit jelentett számára, amikor ifjú színészként egy hetet együtt tölthetett Majorral Csehszlovákiában, Ady-versek tolmácsolása kapcsán. Szántó Judit kritikus azt idézte fel, amikor a színművészeti főiskola dramaturg-kritikus hallgatójaként három hónapig Major rendezőosztályához csatlakozva része volt a Tanár úr óráiban.
Blaskó Péter főként a szolnoki élményeit taglalta, mi mindent tanult akkor, amikor a Puntila urat játszó Major szolgája, Matti lehetett a Brecht-darabban. Blaskó emlékeit aztán más szemszögből világította meg az akkori szolnoki igazgató, Székely Gábor. Major színészetének jellemzőiről beszélt, s arról, hogy együttműködésüknek kései szakasza már egy idős, beteg, halálba tartó színész életének utolsó etapja volt.
Szóba került Major biztos ízlése és remek orra: például A luzitán szörny sikerében rajta kívül senki nem hitt, de neki lett igaza. Az is kiderült, hogy tíz deka töpörtyűt is rendkívüli eleganciával tudott kérni.
Márton András megemlítette a Konyha egykori előadását, amelyben Major Tamás a darabbéli étterem tulajdonosát játszotta. Annak az időszaknak produkciója volt ez, amikor a Nemzetit néhány évig a fiatal Zsámbéki Gábor és Székely Gábor vezette. A Konyhát rendező Zsámbéki Gábor most elmesélte, hogy Major az "Itt minden az enyém!" szövegnél mindig csinált egy kört a kezével. Nagyobb kört, mint amekkora az étterem. Akkorát, mint az egész Nemzeti Színház. És Zsámbékit sosem vitte rá a lélek, hogy szóvá tegye ezt a túl széles mozdulatot. Hiszen valahol tényleg az övé volt ott minden.
Az anekdoták és a Major-bemondások felidézése természetszerűen magával hozta, hogy Major szavait az emlékezők Major stílusában adták elő. Az ilyenformán kialakult ad hoc Major-utánzó versenyben kritikusi véleményünk szerint Csurka László végzett az élen, de nem sokkal maradt el tőle a Nemzeti egykori ügyelője, Kadelka László sem.
