Ötszáz éve született egy írás: Niccoló Machiavelli Mandragóra című komédiája.
Ötven éve született egy írás: a Békés Megyei Jókai Színház alapító okirata.
2004 októbere: a két írás találkozásának örvendetes eseménye.
Valójában egyikük sem mutatja korát. A színház homlokzata, nézőtere, színpada felújítva várja a nézőket, a Pozsgai Zsolt által mai színpadra alkalmazott olasz vígjátékra. Az előadás pergő, fiatalos ritmusa, szabadszájúsága és nyitottsága semmi esetre sem árulkodik arról, hogy az ara félévezredes és a vőlegény meg félévszázados. A frigy sikeres, szerelmük gyümölcse rengeteg nevetés és fergeteges jókedv.
A Jókai Színház már több éve visszatérő vendég a Zalaegerszegi Erdei Színpadon, az Orosházi Nyári Kulturális Napokon és a Városházi Estéken is. A felsorolt helyszíneken idén a Mandragórával szórakoztatta a nézőket a békéscsabai társulat.
És hogy ne csak én dicsérjem az előadást, nézzük mit is írt a sajtó a nyári előadást követően:
a társulat láthatóan nagy játékkedvvel hozta színre a világirodalom egyik leghíresebb, a szerzőjét tekintve leghírhedtebb vígjátékát, melyből egyértelműen kitűnik, hogy Machiavelli szerint a világot érdek és hatalomvágy vezérli, s nincs ez másképp szűkebb körökben, például a családokban sem. ( Sass Ervin)
De nézzük név szerint kiket is láthatnak a nézők az előadásban: a mindig rendkívül színvonalas, gazdag alakítást nyújtó Karcag Ferencet, az elbűvölő, férfi szíveket megdobogtató Komáromi Anettet, a mozgékony, játékos Csomós Lajost, a fergetegesen komédiázó Gerner Csabát, a remek humorú Presits Tamást és a sor végére hagytam az előadás talán legkiemelkedőbb alakítását megvalósító Muszte Annát. Ez tehát a Konter László által rendezett kis csapat, amely a Székely László tervezte díszletben, Pap Janó szemet gyönyörködtető ruhakölteményeiben tár elénk egy távoli, egy ötszáz éve ismerős világot.
