| Benedek Miklósról megint kiderült, hogy nemcsak nagyon kifinomult, érzéki, hanem igen művelt, olvasott színész-rendező. Már korábban is sikerrel vállalkozott arra, hogy nem dramatikus irodalmi anyagot színpadra alkalmazzon. Immár színháztörténeti legenda a nyolcvanas évek elején Budapest Orfeum címmel létrehozott, Császár Angelával és Szacsvay Lászlóval előadott, rendkívüli sikerű produkció, amely 1907 és 1945 között írt kabaréjelenetekből, kuplékból rajzolt történelmi körképet. Később rendezett is, Kusan: Galócza című műve a Katona József Színház egyik legsikeresebb előadása volt a nyolcvanas évek második felében. Tény, hogy Benedek Miklós nem olyan rendező, aki bármit elvállal, ő akár évekig is gondolkodik egy mű színpadra állításáról. |
 |
 |
 |
|
 |
| Marton László végzős osztályával már dolgozott tavaly, amikor a Vígszínház Házi Színpadán Bölcsőtől a koporshowig címmel egy zenés színpadi játékot hozott létre sikerrel. Most Mándy Iván írásaiból Virrasztás címmel rendezett az immár végzős hallgatókkal egy vizsgaelőadást. A színlap alapján nem derül ki, hogy Benedek mint író, mint dramaturg valójában mennyire nyúlt bele Mándy írásaiba, de a Virrasztás semmiképpen sem nevezhető színpadi műnek. Leginkább az érzelmes és ironikus Mándy Zsámboky mozijára (Magvető Kiadó 1975) emlékeztet. |
 |
 |
 |
|
 |
| A Mándy által oly jól ismert kávéházi figurák között egy fiatal író küszködése, fantáziájának burjánzása nem túl szerencsés egyetemi hallgatók tehetségének bemutatására. (Szenvednek is keményen.) S bár Benedek rengeteg színpadi ötlettel dolgoztatja meg őket, a hosszúra nyúlt előadásban többször is követhetetlen a cselekmény. Kovács Krisztián, Cseh Judit, Gilicze Márta, Juhász István, Marjai virág, Molnár Mariann, Széll Attila, Telekes Péter, Tornyi Ildikó, Varjú Kálmán, Zeck Julianna egy-egy szép pillanatot szerez a közönségnek, de nagy gond, hogy soha nincsenek egymással interperszonális kapcsolatban. Többnyire három-öt méternyire állnak egymástól, s interakció alig alakul ki közöttük. Ennek a végzős osztálynak az eddigi vizsgaelőadásai is ilyenek voltak. Klasszikus művet, kosztümös darabot nem adtak elő. Valódi ölelkezés, csók, verekedés - igazi emberi érzelmek sohasem adattak meg számukra a színpadon. Nehéz belegondolni, hogy fogják megállni a helyüket a nagybetűs Színház nagybetűs Színpadán. Fotó: Bálint F Gyula |
