| Kétféle színházi néző van: az egyik azt szereti, ha előre mindent tud az előadásról. A másik teljesen tudatlanul szeret rácsodálkozni mindenre ami a színpadon történik. Nos, A maratonfutók tiszteletkört futnak pécsi nagyszínházi előadásán mellettem az egyik oldalon egy negyvenes (nem szakmabeli férfi) semmit sem tudott előre Dusan Kovacevic drámájáról, sőt még a kaposvári társulatról sem. Ő rezzenéstelen arccal nézte végig a három órás előadást: semmit sem értett belőle. A másik oldalamon szintén pécsi illetékességű harmincas hölgy viszont végighahotázta, könnyesre röhögte magát. |
 |
 |
 |
| Mindez csak arra adalék, hogy a jókedvű horror humor, az új kapitalista harácsoló szemlélet, kifigurázása még a kaposvári társulat esetében is megoszthatja a közönséget. Spiró György remek fordítása, helyenként még inkább megbolondítja az amúgy is őrületbe hajló több generációs vállalkozó család történetét. Dusan Kovacevic az abszurd drámákból sokat merített, de nagyon jól írta meg azt a világot, amit Kusturica is ábrázolt filmjeiben. Csakhogy hibás az az elvárás, hogy a Kovacevic színpadi munkáján Kusturicát kérjük számon. |
 |
 |
|
 |
 |
|
 |
 |
|
| A kaposvári társulat olyan férficsapattal rendelkezik, hogy 22 év és 120 év között minden szerepet ki tudott osztani. Keszég László bár nagyon aprólékosan kidolgozott egyes jeleneteket, bőven ellátta színészeit instrukciókkal, a játék mégis lendületes maradt. Az előadással kapcsolatos fenntartások abból adódhatnak, hogy az a világ, amit Dusan Kovacevic a darabjában ábrázol, jó tizenöt évvel ezelőtti, és sajnos nálunk is keresztülgázolt rajta a történelem. Fotó: Peti Péter |
