A Komondor Holding Tulajdonában lévő Belvárosi Színházat előbb a Filmtudományi Intézet üzemeltette Filmmúzeumként (1957-1989), előtte Ady mozi 1945-1957 között, a háború alatt Barlang Mozgó. Az 1912-ben épült ház 7 méterrel mélyebben az utcaszintnél, alagsorában eredetileg Broadway mozinak nevezett két emelet mély, kagyló alakú szórakozóhelyet 1938-ban Domány Ferenc tervezte. Hoffstädter Bélával közös, ismertebb, egyéni megoldású épületei: a Margit körút 15-17, elliptikus lépcsőházú bérháza, Lloyd (ma: Duna) mozi, az úgynevezett Hatvany-házakat a Dunapark kávéházzal a Pozsonyi úton. Az Architéma Kft. tervezőiroda építészei, Szekeres Rozália, Kuknyó Lajos, és Somlai Tibor belsőépítész vezette a helyrehozatalt, a restaurálást és renoválást 1300 millió Ft beruházási értékkel.
Szekeres-Kuknyó és Somlai példaadó munkát végzett. A védett épületet tapintattal mentették át, s tették kényelmesen használhatóvá, egyben időszerűvé. Megőriztek minden értéket és eredetiséget. S csak szükségszerűségeket változtattak meg. Azok is előnyére váltak az új színháznak. Személy szerint fájlalom a hátsó középjárás négy önálló, kurta széksorát, ahová Lazeczky Frigyes , a Filmmúzeum pedagógus hajlandóságú üzemvezetője főiskolás koromban belopott, pótlandó filmtörténeti hiányaimat. Lírai emlékeim helyén azonban keverőpult és világítási lehetőségeket helyeztek el. A Belvárosi Színház nemcsak vonzó építészeti letisztultságával, hanem igen alkalmas hely a város szívében színházi kezdeményezésekre.
A régi nézőtér
A Zsidó Kulturális Napok keretében Sólem Aléchem /?????-??????? (1859-1916) Marienbád című regényének dramatizálását mutatták be. A szerzőt valójában Salom Rabinovicsnak hívták. Második megjelent elbeszélésétől kezdve használta a Sólem Aléchem (Béke veletek) álnevet. Némi igazságtalanság a múlt század elején ?zsidó Mark Twain"-nek nevezett íróra a Tóbiás, a tejesember ? vagy a belőle készült Hegedűs a háztetőn musical szerzőjeként emlékezni. Humora tartósítja elbeszéléseit, amelyek telítettek a mindennapok gazdag részleteivel, tömören velős emberismerettel.
A Marienbád (1918) nem regény, hanem 49 levél és 47 táviratból álló történet. Ezt alkalmazta színre Deres Péter és a rendező Eichner András Komoróczy Szonja jiddis fordítása nyomán.
Marienbádba utazik az ortodox Belcsi kúrára. Gombár Judit hagyományos zsidó családanya barna öltözékében megérkezik Morgenstern, leveti a rituális parókát, felszabadultan megrázza modern vágású frizuráját. Amint visszajön a játéktérre, kihívó sárga ruhát hord, Jane Avril kánkánszoknyája tűnik fel egy Toulouse-Lautrec litográfiáról. A nyaralási levélregény mintha Csehov nyaralási írása volna zsidóban, vagy Molnár Ferenc nyaralási jelenetei közüli pólisiban. Előbb csak a költségekről esik szó, vagy az orvosi kezelések hiábavalóságáról. Mihamar azonban a szabadság a tét. Lehetséges-e kitörni az ortodox kötöttségekből egy másik kultúra, erkölcs keretei közé? A megengedő férj csomagol, és asszonya után rohan rendet tenni. A dráma elmarad. Zenés fináléban oldódnak fel a konfliktusok.
A hétköznapok bájjal felrakott apró részletei mögött feszül a kibékíthetetlen dráma a vallási előírásokat szigorral megtartó stetl, és a környező kultúra között. A Marianbádban csakúgy, mint már New Yorkban írott nagyregényében, a zsidó vándorszínészek karriertörténetéről (Vándorcsillagok).
Az előadás húzóneve Maia Morgenstern (1962), de bevallom Börcsök Enikőért mentem megnézni az előadást. Morgenstern a bukaresti Teatrul Evreiesc de Stat (Állami Zsidó Színház) tagja - párhuzamosan tag a Román Nemzeti Színházban, ahol jelenleg Georg Kreisler Lola Blau című mono-musicaljét alakítja, valamint fiával (Tudor Aaron Istador) kétszemélyes zenés darabban lép fel: Omar Khayyam összeállításával Utolsó tangó. Israel Horovitz kétszemélyesében (Parkolj a Harvardnál). Múlt év októberében a bukaresti Nemzetiben Barta Lajos Szerelemének Szalay Lujzáját játszotta. Liviu Ciulei rendezésében Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt darabjának Mostohalánya a Bulandra Színházban idén áprilisban.
Morgenstern vonzódik a szólista lehetőségekhez. Szeret egyedül kiállni a színre. Együttesben is úgy játszik (pl. a Bulandra Turandot pesti vendégszereplésén), mintha partnerek nélkül főszerepelne. Primadonnásan túlszínez, túlmozog. Taglejtéseinek díszített kacskaringói között azonban hiteles jiddis gesztusrendszer is föltűnik.
Börcsök mnemotechnikai gyakorlatként számára süketen ismeretlen nyelven adja elő szerepét. S ha a szöveg görcsösen szakadozik is ki belőle, hitelesen állít színre egy eleven, ismerős embert, a pletykás szomszédnőt, aki leányait portálja a nyaralóhelyen. Börcsök nem szabad madár Marienbádban, ugyanolyan megrettent, lekötözött merevséggel közlekedik, mintha odahaza volna lengyel falujában.
Oberfrank Pál (Marjamcsik) nyári Don Juan, a nyaralóhely szériacsábítója, gondosan bajusszal, rámenősen, sikertelenségkor sértetten, dalol-táncol, és az új fürdőévadban újra kezdi. Besenczi Árpád (Slajme) cseppet népszínmű-zsidó, aki a tapsrendnél hátranyúl és belekortyol a pálinkába.
A zeneszerző Jávori Ferenc a pianínónál, nyirettyűvel Gazda Bence igen vidám fürdőhelyi hangulattal szolgálnak a múlt század elejéről. Alkalmasint mélyen alvó vasúti útitársként is közreműködnek.
Sólem Aléchem regényét színpadra alkalmazta: Deres Péter és Eichner András
Marienbád
Fordítás: Komoróczy Szonja. Zene: Jávori Ferenc.
Hegedűs: Gazda Bence.
Díszlet - és jelmez: Gombár Judit.
Rendező: Eichner András.
Producer: Kocsi Zsolt.
Szereplők:
Belcsi: Maja Morgenstern / FehérAnna (szept.12. és 18.),
Jamajkerné: Börcsök Enikő,
Marjamcsik: Oberfrank Pál,
Slajme: Besenczi Árpád.
A Zsidó Kulturális Napok nyitóelőadásaként a Belvárosi Színházban augusztus 28-án.
szerző: M.G.P.
Az előcsarnok belső tere
Az előcsarnok belső tere
