Az előadás feltevése és egyben végkövetkeztetése, hogy Shakespeare művészete jócskán túlmutat a szavak szintjén, a bábszínház pedig képes újraértelmezni és felerősíteni a drámai tartalmat.
Sarkadi Bence marionettművész és Szigeti Balázs rendező a látszat ellenére nem bánnak tiszteletlenül a világirodalom leghíresebb drámájával. Nem is tehetnék, hiszen mindketten Shakespeare-rel foglalkozó doktorjelöltek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, nemcsak ismerik, hanem tanítják is Shakespeare drámáit. Éppen a mű iránti tisztelet és annak mélyreható ismerete az, amely megadja az alapot egy ilyen rendhagyó adaptáció létrehozására.
A Hamlet Shakespeare leghosszabb drámája, és mint ilyen, első látásra nem kifejezetten bábszínházi anyag. A bábszínház, különösen pedig a marionett műfaja nem bír el hosszú drámai szövegeket, de kevés olyan médium van, amely alkalmasabb lenne a verbális költészet képekre és szimbólumokra való lefordítására.
A művész előző, Figura ex machina című, szintén egyszemélyes produkciójában faragott marionettekkel előadott történetek kapcsolódnak laza füzérré. Az előadás bejárta a világot Görögországtól Ausztráliáig, Belgiumtól Spanyolországig, Kolumbiától Kanadáig.
