A fizikusok című Dürrenmatt-darab segédrendezője volt Horvai István oldalán abban a híres előadásban, amelyben a főszerepet, Möbius professzort Várkonyi Zoltán alakította. |
 |
 |
| A fél négyre szóló meghívó időpontja pontosan rímelt a három héttel korábbi összejövetelre, amikor Horvai István rendező 80. születésnapját ünnepelte ugyanitt a társulat. A mostanit is a legnagyobb titoktartás előzte meg. A zsúfolásig telt színésztársalgóban Eszenyi Enikő (ceremóniamester) instruálja a vendégsereget. Színes papírrepülők hevernek az asztalokon. Azokból lehet választani, hogy az ember ráírja jókívánságait a direktornak. Tollakért matatunk a zsebünkben. Nagy a tülekedés. Itt van Tordy és Kern, Kaszás Attila és Balázsovits Edit. De nem csak színészek jöttek. Sólyom András filmrendező forgolódik a kamerájával, Kállai István író arca bukkan fel, majd Böhm Gyurié az egykori (Valló-szakos) rendezőasszisztensé. Eljött gratulálni a Huszti Péter - Piros Ildikó művészházaspár is, vagy Fon Gabi, aki Marton László tanár úr osztályában végzett anno, de azóta felcsapott újságírónak. Papír-repcsivel kezünkben hömpölygünk ki a nézőtérre, elbújni - Eszenyi instukciói szerint - a karzaton, erkélyen, páholyok mélyén. A nyitott színpadon az Egy csók és más semmi című operett díszlete látható. Pár óra múlva előadás lesz. |
 Marton László és Horvai István |
| Most jött meg. Mindjárt itt van - susogja Erik, az ügyelő a mikrofonba. Lapítunk a félhomályban. A csöndet szinte tapintani lehet. Aztán nyílik a földszinti nézőtéri ajtó és belép a direktor. Majd ugyanebben a pillanatban - mintegy varázsütésre - kiforog a jobboldali díszlet, s a helyére beforog egy régi jó barát, egyszersmind a Vígszínház zenei vezetője. Presser Gábor dallal köszönti a direktort. Taps. Majd jön a csúcsmeglepetés: Diego Matamoros, a torontói Soulpepper színházi társulat kiváló színésze lép a színre. Aki nem tudná, ő volt a Játék a kastélyban Turaija, a Ványa bácsi és a Platonov címszereplője, s azt ugye mondani se kell, valamennyi produkciót Marton László rendezte Kanadában. Nos, Diego azért repülte át az óceánt, hogy a Happy Birthday-t élőben énekelhesse el a Vígszínház színpadán. |
 |
| Repülnek a papír-repcsik odaföntről, Marton Ferkó és Gyuri szaladnak átölelni édesapjukat. Marton percekig nem tud megszólalni. Sikerült őt meglepni. Az égvilágon semmit nem sejtett. Azért ugrott be a színházba a titkárság kérésére, hogy aláírja a vizumkérő lapját, mert a közeljövőben újra Amerikába utazik rendezni. A nézőtéren pedig azért jelent meg, mert a portán "véletlenül" arra járt Eszenyi Enikő, s megkérte, hogy ismerkedjen össze a házban tartózkodó pozsonyi kollégákkal. "Amit elértem, mindent veletek értem el, mondja Marton, köszönöm nektek. És köszönöm szépen ezt a mai napot". Mielőtt azonban a gratulálok hada bekerítené a direktort, Lukács Sándor kér szót. Írásos dolgozatát - Martonnal közös, álombéli repülésükről - a színpadon olvassa fel, nagy sikerrel. |
 |
| Aztán irány a Házi Színpad. Ahol már - szinte hagyományos módon - jéghideg pezsgő, üdítők, és válogatott trakta várja a vendégsereget. Miután kitudódott, hogy a direktor kedvenc étele a palacsinta, ráadásképp tízféle különböző ízű göngyölt és hat egész rakott palacsinta költemény is díszeleg a tálakon - csoki-öntet és meggybefőtt társaságában. A résztvevők egyértelmű megállapítása (továbbá dióreszelékes-csokoládémázas ábrázata) alapján a rakott palacsinta fölényesen győzött.
Theater.hu fotó - Ilovszky Béla |
