(MTI) A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész-rendező Gondolatmonológok címmel megjelent második könyve két részből áll. Az első ? gondolatok életről, színházról ? a szerző önéletrajzi visszaemlékezése gyermekkorától kezdve, visszatekintve a mögötte álló pályára. A második részben ? gondolatmonológok egy színházi előadás alatt ? a művész előadás közben születő gondolatait is megosztja az olvasóval, mialatt Arthur Miller Lefelé a hegyről című darabjában Lyman Feltet alakítja.Szilágyi Tiborelmondta, hogy előző, Emlékszilánkok című verseskötetéhez hasonlóan a Gondolatmonológokat is Háy János költő, író szerkesztette. Kitért arra, hogy mindkét kötet megjelenése a véletlennek köszönhető. Mint felidézte, Emlékszilánkok címmel a 65. születésnapja alkalmából írta meg versben addigi életét, vagyis annak fontosabb pillanatait. Bár régóta ír, soha nem bombázta műveivel a szerkesztőségeket, kiadókat, de Keleti Éva fotóművész-barátja arra bíztatta, hogy a lírai anyagot mégis megjelentesse. Erre végül a Palatinus Kiadó, Háy János főszerkesztő vállalkozott.
A Gondolatmonológok alapötletét az adta, hogy kilenc év óta, már több mint 215 alkalommal játszotta a Budapesti Kamaraszínházban Arthur Miller Lefelé a hegyről című darabját, s végiggondolta, hogy ? konkrétan a 186 ? előadás alatt milyen egyéni érzelmekből, élményekből csalogatta elő azokat az érzéseket, amelyeket a szerep megkíván.
Mint mondta, a sors úgy hozta, hogy portréfilm is készült róla, amelyet az Arthur Miller-darabot is rendező Szántó Erika készített. Ennek kapcsán végigjárták életének fontosabb állomásait a főiskolától jelenlegi színházáig. Ebből ? Háy János ötlete alapján ? szintén született egy monológ. Így lett a két rész közös címe is Gondolatmonológok.
A kötetben gyakran idéz a darabból, így aki nem látta az Arthur Miller-előadást, az is követni tudja, miről van szó ? jegyezte meg Szilágyi Tibor, aki elárulta: kötetében igyekszik az olvasót beavatni a színészmesterség fortélyaiba is. ? Természetesen megpróbálunk maximálisan azonosulni azzal az emberrel, akit játszunk, de az érzelmi váltásokat ? a szituáció adta lehetőségen kívül ? az ember a saját élményanyagából csalogatja elő, ahogy az író, vagy költő is felhasználja azt ? mondta, rámutatva: "Lyman Felt beszél, de Szilágyi Tibor sír", és a kettő ötvözetéből születik a színpadi figura. Ez talán érdekes lehet annak, aki belepillantana egy 45 éves színészi pálya történetébe ? tette hozzá.
A színész, aki 1965-ben diplomázott a 45 évad alatt több mint 170 színpadi szerepet formált meg, számos filmben is szerepelt. Mint mondta, gazdag pályát tudhat maga mögött, hiszen a szerepek nagy része főszerep volt. Hozzáfűzte, hogy ma is öt főszerepet játszik két színházban, a Budapesti Kamaraszínház mellett az Új Színházban is fellép. Tulajdonképpen minden második este színpadon van: anyaszínházában a Lefelé a hegyről című darab mellett játszik a Hárman a padon, A szegény hekus esete a papagájjal, a Mennyei!, az Új Színházban pedig a Kávé habbal című darabban.
Szólt arról is, hogy könyvét tanárainak, Simon Zsuzsának, Gáti Józsefnek, valamint az első igazgatójának, Radó Vilmosnak ajánlotta. A kötetben beszél a pályakezdésről, amely nagyon fontos volt számára. Mint felidézte, akkoriban a diploma megszerzése után két évet kötelező volt vidéken tölteni: a kecskeméti színház igazgatója látta egy vizsgaelőadásban, s hívta Shakespeare A makrancos hölgy című darabjának Petruchio-szerepére, a bemutató nagy siker lett, ezt követően főszerepek sorát játszhatta el.
Mint mondta, ebben az időszakban, 1966-ban nyerte el próbafelvétel alapján a Hideg napok egyik főszerepét is Latinovits Zoltán, Darvas Iván és Szirtes Ádám oldalán. ? Jó pályakezdés után, nagyon boldog, kiegyensúlyozott pályát mondhatok magaménak, amelyet szinte minden létező művészeti díjjal, kitüntetéssel el is ismertek a 45 év alatt ? emlékezett Szilágyi Tibor.
