A MÁV és szerb partnere, a Zeleznice Srbije természetesen nem fűti a vonatokat, és magától értetődő az is, hogy 30 perces késést szed össze a járat Budapest és Újvidék között. Következésképp csütörtök hajnalban fáradtan, átfázva, de törve nem érkeztem meg Novi Sad állomásra. Még javában aludtam, amikor Gedei Viktória (az egyik versenyző író) keze által a Magyar Szó egyik cikkének címe, A kézimunkaszakkör teadélutánja reggel kilenc óra nulla há előtt néhány perccel a magyar színháztörténet megkerülhetetlen fejezete lett. Este hétkor a kezembe nyomták a már említett szerzőé mellett Gyarmati Kata és B. Foky István drámáit is, hogy elkezdjem a munkát. Elvonulva két öltöző közé próbáltam koncentrálni a művészetre és a munkára, de egyrészt a nagyszínpadon olvasópróbát tartó C csapat tagjai rajtam keresztül jutottak át a mosdóba, másrészt azt is megtudtam, milyen az, amikor a hóhért akasztják, azaz interjút kérnek az újságírótól. (Borzalmas.) A három szöveg közül Gyarmati Katáé olvasva is működött, ám a szituációmentes költészet és egy helyzetnek híján levő, helyi viszonyokra reflektálni próbáló szószínházzal szemben tökéletesen tanácstalanul ültem. Mást nem tehettem, mint bíztam abban, hogy a rendező és a színészek megoldják. Amikor éjfél után becsuktam magam mögött a teátrum kapuját, a portásfülke ablakára ragasztott cetliken a három csoport kellék- és díszletigénye állt: Emina Sirály-kosztümje, Pusi piros nyakkendője a Szép új világból, Maugli gumilabdája, a teremtőhadjáratos fehér csizma. Sifrírozásra szoruló szószerkezetek.
Reggel 8-kor viszonylag kevés színész tartózkodik általában a munkahelyén. A muszáj azonban nagy úr, így kora délelőtt felbolydult méhkashoz hasonlított a színház nagy- és kisterme, valamint előcsarnoka. A mélyvízbe bedobott Lénárd Róbert és Antal Attila rendezőhallgatók, valamint a tapasztalt Vukosavljev Iván dolgoztak újvidéki, szabadkai és temesvári színészekkel, hogy estére a nagyérdemű (és a zsűri) előadásokat láthasson. Gyerekek, szünet van kettőig, de menjünk fel, hogy belenézzünk az Addams Family-be! - mondja Iván a csoportjának. Azt mondták, van itt még egy cilinder - nyit be az igazgatói irodába Német Attila. Balázs Áron meg egyre több labdát töm a necc jelmez alá. Mi lesz itt?! Ötletek jönnek és kerülnek elvetésre, újra és újra megismételnek jeleneteket, gyötrődnek, hogyan építsenek várat, azaz hogyan csináljanak koherens előadást az arra nem feltétlenül alkalmas alapanyagból. A zsűritag énje pedig meghasad: bemenne a próbára, mert kíváncsi, ugyanakkor azt szeretné, hogy majd az előadás lepje meg.
