A Dramaturg Céh szervezte sorozatban a PanoDráma felolvasószínházában Lőrinczy Attila fordításában immár a hazai közönség is megismerhette a szöveget. A neves német szerző ebben az alkotásában ugyancsak azzal vegzálja a színházbarátokat, hogy szembesülni kénytelenek nemcsak a világgal, és magunkkal, de a világ és a magunk megismerhetetlenségével is.
A szöveg első hallásra izgalmasan rétegzett, a figurák közti erővonalak tényleg, mintha egy ideg mikroszkopikus mintázatát adnák ki. Rengeteg szimbólummal, képpel, történettel dolgozik Schimmelpfennig, és nem veti meg a realizmust sem ? a fúziós konyha elkötelezett híve. A kínai aranysárkány a halhatatlanság és a gyógyító erő birtokosa: a darabbal a szín. Ez már egyik eleme az elidegenült színháznak, a továbbiakban pedig olyan figurákat és úgy mutat meg, olyan erős képeket fest, olyan kulturális topikokat nyit, amivel beleesünk az emberiség közös nagy tudatalattijának folyójába. Végül ide hull a kicsi kínai véres foga is, hogy akkor legyen már végre minden a helyén, adódik nő, adódik regény, az idő pedig meglepő forgókként játszik velünk. A szöveg a tücsök és hangya mesével keseredik neki a világnak: ez a szál szépen lassan láthatóvá válik, mindenkit körbefon, és nem csodálkozunk, hogy azt állítja, az élet ellensége nem a halál, hanem az önző tudat, a kicsinyesség, a szeretni tudás képtelensége. Már a kezdésül ott tartunk, hogy aranysárkány már csak kínai gyorsétkezdében van, kultúránk az evéskultúra ? a jeleneteket számmal ellátott fogások tagolják, az ember gasztronómiai-transzban van ? nem alakoskodom, a 71-es az én figyelmemet is elvonta ? nyelvében, ínyében él az ember, és átutazóban. A kis kínai ínyéből azonban kilesnek a felmenők.
A darab szerkezete izgalmas, bátran dolgozta össze a tiszta ésszel és finom érzékkel megálmodott szándékot a szerző. Ehhez kapcsolódva a fordító rendezte felolvasószínház szerepnégyezési, nemi és állati szerepcseréi teljesen relevánsak voltak. Irigylésre méltóan szép nagy feladat lesz a gömböt papírlappal befedni ? ebből színházat csinálni, hogy majd nézőtérről is magunkba szívhassuk a bizonyosságot, a halál mindent meggyógyít.
