A Mester és Margarita sokrétű, különös világú alkotás. Első szintjén a 30-as évek Oroszországának, a szovjethatalom és diktatórikus rendszer metsző élességű, szellemes szatírája, mellyel különös párhuzamot alkot Jézus története, mint a mindenkori (orosz, vagy európai) értelmiség kálváriájának parafrázisa, s mindezek metszéspontjában egy regény és írója, valamint az író szerelmének története áll. Alapkonfliktusa a mulandóságban gyökerező hatalom és az örök emberi kérdések szembekerülése; s az emberi szellem és lélek végül diadalt is arat a kicsinyes emberi gyarlóságok, bűnök és hatalmi játszmák felett.
A regény első részében a korabeli Moszkva társadalmi és kulturális életéről kapunk rendkívül szórakoztató, szatirikus rajzot, a második rész a szerelmesek, a Mester és Margarita sorsának alakulását, feloldását meséli el. A regény gyújtópontjában egy feledhetetlenül ábrázolt, mesteri és lebilincselő szürrealista freskó, a Sátán bálja áll, egy valóságos huszadik századi boszorkányszombat, melynek során Margarita kiállja a bátorság, az alázat és a felebaráti szeretet próbáját, így méltóvá válik arra, hogy szerelmesével együtt elnyerje a végső megnyugvást.
A Keszég László rendezte darab főszereplői Fazekas István, Szalma Noémi, Gáspár Tibor, Puskás Tivadar, Tóth Károly és Nagyidai Gergő.
