A Mikroszkóp fantomja elé

Színpad

Idézetek Sas Józsefhez írt levelekből:

A Magyar Állami Operaház céges levélpapírján érkezett faxból idézek:
Köszönöm a felejthetetlen estét, mármint a Mikroszkóp fantomját. Ebben a gyakran szomorú világban nem emlékszem, hogy mikor röhögtem ennyit.
Nem nevettem, nem kacagtam, hanem igazán röhögtem, ami azt jelenti, hogy itt többről van szó: politikáról, filozófiáról és országismeretről. Ezen kívül lenyűgöző szakmai tudásról, biztonságról, tehetségről.
Józsikám, egyszemélyes intézmény vagy! De Beregi és Heller is nagyszerű és a két fiatal Aradi és Varga is elragadóak. Nagy este volt gratulálok! Szinetár Miklós (kézírásos aláírás)
Budapest, 2003. december 16.

 
Gálvölgyi János az egyik napilapban, Kedves Naplóm! Címmel, heti rendszerességgel ír (ezen írásainak válogatásából jelen meg nemrég kötete), ebből idézünk:
.. Nézem a szomorú szemű bohócot. Könnyem csordul a nevetéstől. De másnap már nem tudok nevetni azon, amit láttam és hallottam tőle. Másnap már elfog a félelem, a rosszkedv, hiszen továbbra is néző vagyok ebben a cirkuszban - ahol a nézőkkel senki sem törődik
Kedves Naplóm! Köszönöm az estét a szomorúszemű bohócnak és társainak ott a mikroszkópnyi színpadon. Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak, a másik két bohócnak. Bereginek, Hellernek meg a szomorúszeműnek, Sas Józsefnek.
 
Egy más műfajban tevékenykedő művész levele:
Tisztelt Fantom!
Kedves Józsi és mindenki más akik olyat produkáltak a Mikroszkóp színpadán, amire tömören annyit mondhatok, hogy kedvemre való volt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy jókedvre hangolt, mivel arról a világról szólt, ami - egyesek kivételével - körülvesz bennünket. A görbe tükör torzítása, mint tudjuk alternatív, mert láttathat soványnak Kövéret és viszont, de, és Ti ezt tettétek, általa transzponáltatok. Kitűnő volt, ahogy a keserűség ihlette humorral, és nagy-nagy tehetséggel szórakoztattatok ahelyet, hogy kedves tréfálkozással röhögtettetek volna halálra
Végül említem azt, ami számomra felejthetetlen volt, és Karinthy Frigyest idéző mély, filozófiai gondolatokat rejtő humorként jelent meg: a HAJLÉKTALAN-t, vagy a TEMETÉS-ed epizódját.
Gratulálok és köszönöm, amit számomra nyújtottatok.
Szeretettel és barátsággal: Gyémánt László festőművész
Budapest, 2004. 05. 11.

A minap feleségemmel megnéztük a Mikroszkóp fantomját. Mondhatom, jól szórakoztunk. Mondom is. Sőt, nagyon jól!
Az ember manapság ki van éhezve a kabaréra. S hogy éhségét csillapítsa, el is megy egybe. Mondom: egybe! Mert nincs több Ti vagytok az egyetlen hely ma kis hazánkban, ahol ez a nemes polgári hagyomány tovább él - mikroszkóppal se lehetne még egyet találni.
Azt mondod, elkötelezett kabarét csinálsz. Még szép. A kabarénak a közélet és a magánlélek alapvetően erkölcsi kérdéseiről kell szólnia. Hát hogyan lehetne ezt másként, mint elkötelezetten? Védeni a nemest, a tisztességest, a toleránst, és ostorozni mindazt, ami nem ilyen! És közben (egyetlen ''disznó'' szó nélkül!) nevettetni, sőt röhögtetni
Ez az előadáson maradéktalanul sikerült Nektek. Különösen a ''melegek'' és a ''temetés'' jelenetében. Frenetikusak. Elgondolkodtatóak. Aktuálisak. Katartikusak. Gratulálok Neked és kollégáidnak, főként Beregi Péternek és annak a Heller Tominak, akinek zenéjét az Isten is a Te színpadodra teremtette
Ez a levél elektronikus úton, Vágó Istvántól érkezett 2004. május 13. 15:20-kor.