Lewis Carroll Alice Csodaországban című művét másfél évszázada következetesen hagyományos gyermekmesének értelmezik a színházi és filmes adaptációk. De mintha többről lenne szó. Olyan remekmű ez, amely mindenkihez szól.
Az Alice-ben a gyerekek varázslatot találnak, a matematikusok bonyolult logikai feladványokat és komplex matematikai összefüggéseket ismernek fel. Pszichiáterek szerint az őrület különböző típusainak pontos diagnózisai lelhetők fel a szövegben. Fontos hivatkozási alap az underground kultúrában, a számítógépes játékok világában, a képzőművészetben, a zenében és - mint például a Mátrix című kultuszmozi esetében is - a filmművészetben. Mi a titok nyitja? Miféle világ ez a Csodaország?
A mű egyik legfontosabb kérdése: ki vagyok én, mit jelent felnőni, megismerni önmagam? Az előadás a tavaly a színikritkusok által a legígéretesebb pályakezdőnek választott Dömötör András rendezésében arra tesz kísérletet, hogy a történetet a maga összetettségében mutassa meg - fiataloknak, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.
