- Régi kedvencem Ronald David Laing: Tényleg szeretsz? című kultuszkönyve ? meséli Kriszta. - Valamikor a nyolcvanas évek végén került a kezembe. Hihetetlenül élveztem abszurd stílusát. Két ember különféle játszmákat vív egymással. Ezt próbáltam átemelni színpadra. Főleg azok a dialógok érdekeltek, amelyek a férfi ? nő kapcsolatra vonatkoznak. A párbeszédekbe nem nyúltam bele, csak válogattam belőlük. Ezenkívül a Gubancok című kötetből kiemeltem monológokat, amelyek dalok formájában hangzanak el, de nem betétszámként. Aláhúzzák, kicsit elemelik, idézőjelbe teszik azt a szituációt, amelyet éppen eljátszunk.
Lázár Balázs, Kováts Kriszta / fotó: Ruzsa János
- ?Jelenetek egy házasságból"?
- A szerző, aki egyben pszichiáter, saját tapasztalatait szűrte le, s vetette papírra. Úgy véli azért jutottak válságba az általa megismert párkapcsolatok, mert a felek egyre jobban belehergelik magukat, és ahelyett, hogy kimásznának a konfliktusból, egyre mélyebbre süppednek bele. Persze ez nem egy pszichiátriai jegyzőkönyv, hanem színtiszta irodalom.
- Amelyből (színtiszta) színházat kell csinálni.
- A próbák során éppen az jelentett izgalmas feladatot, hogy kitaláljuk, miképp töltsük meg a prózát élettel. Hogy a nézők magukra ismerjenek. És nevessenek is rajta, mert az volna a cél, hogy belenézzünk a tükörbe, és kimondjuk, igen, ilyenek vagyunk.
- Újra Lázár Balázs a játszótársad.
- Igen. Ez már a negyedik rendezésem, s Balázs ? oszlopos tagként - benne volt korábban kettőben is. Egy színházi kurzuson ismerkedtünk meg egymással a Trafóban. Nagyon jó vele dolgozni. Akárcsak Szirtes Edina Mókussal, aki a dalokat írta. Mókus egyébként végig színen van. De nem csak hangszereket szólaltat meg, hanem, kést, villát, poharat? Végig egyenrangú résztvevője a játéknak.
- Amely a Spinoza falatnyi színpadán zajlik. Miért pont ott?
- Oda találtuk ki. Nagyon alkalmas erre. Nem használunk díszletet, a jelmez is jelzésszerű. Mindent eljátszunk. Nagyon büszkék lennénk, ha olyasféle ?kult-előadást" sikerülne létrehoznunk, mint amilyenek Laing kultuszkönyvei voltak az én generációm számára.
szerző: Kiss Péter
