Moliere-Lully: Úrhatnám polgár

1670. október 14-én XIV. Lajos kérésére megszületett Moliere és Lully udvari komédiája, az Úrhatnám polgár. A mű létrejöttének hátterében egy igazi komikus történet áll. 1669-ben a francia udvar hatalmas pompával fogadta az Oszmán Birodalom első európai küldöttét abban a hitben, hogy a nagy török uralkodó egyik fontos nagykövetéről van szó. A ceremónia és a szultán levelének elolvasása után azonban fény derült a küldött rangjára: Soliman Aga csak egy egyszerű megbízottja volt a török méltóságnak. A fényűző ünneplés így nevetséges véget ért ... A Napkirály azonban nem hagyta annyiban! A kínos ünneplést a színháztörténet egyik legnagyobb komédiájában örökíttette meg, amelyet udvari művészeitől, Moliere-től és Lully-től rendelt meg.

A Király kérése szerint ?nevetséges török balettre" írt Úrhatnám polgár az idők során a francia kultúra egyik klasszikusává vált. A mostani bemutató egyediségét az adja, hogy a ?felélesztett" eredeti verziót láthatja a közönség, vagyis azt, amelyet maga Lully és Moliere adott elő az uralkodó előtt, a Chambord-i kastélyban. Budapesten az eredeti verzió legutolsó bemutatója látható! A Le Po?me Harmonique zenészei, valamint Cécile Roussat koreográfus és Benjamin Lazar rendező, pontosan azt láttatja Moliere Úrhatnám polgárából, ami a XVII. századi darabokat oly hatásossá és sikeressé tette. A jelmezek, a smink, a szín- és fénytechnika mind hozzájárulnak a több, mint 1000 gyertyával megvilágított komédia egyedi hangulatához.

Az úrhatnám polgár tipikusan barokk mű, olyan comédie-ballet, amelyben az azonos retorikán alapuló, különböző művészeti ágak egymást át- meg átszőve, egymással versengve egészítik ki és erősítik egymást. A színész, a táncos és az énekes egymásnak tükröt tartva folytatja párbeszédét. A lángok erejére és törékenységére épülő, kizárólag gyertyafény biztosította világítás (rivaldafény, gyertyatartók) a színészt és a nézőt egyformán koncentrációra vagy álmodozásra készteti. A Le Po?me Harmonique együttes avatott tolmácsolásában megszólaló, autentikus, 17. századi francia zene Európa-szerte rendkívül nagy sikert arat, a közönség és a kritikusok körében egyaránt. A XIV. Lajos utasítására török jelmezes táncjátékkal fűszerezett, énekes-táncos udvari komédia (comédie-ballet) a francia irodalom egyik klasszikusa, valamennyi korosztály kedvence.

***