Múzeum a pillanat művészeinek

Bajor Gizi (1893-1951) korának egyik legnagyobb drámai színésznője volt. Egy évad kivételével egész pályáján a Nemzeti Színház tagja volt. 1951-ben férjével, dr. Germán Tibor orvossal tragikus körülmények között hunyt el.
Az egykori Bajor-villában (a XII. kerület, Stromfeld Aurél út 16. szám alatt) a művésznő halálának első évfordulóján, 1952. február 12-én nyílt meg a színészmúzeum, melynek létrejöttét a pályatárs, Gobbi Hilda kezdeményezte.
Gobbi később is, évtizedeken át féltő szeretettel és lankadatlan energiával gondozta, bővítette, ha kellett, felújította a múzeumot, amelynek jelenlegi fenntartója a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma.


A múzeum épülete...		... és bejárata

A csöndes budai utcában magas kőfal veszi körbe a saroktelket, melyen az utcafronttól tisztes távolságban, szépen gondozott kertben helyezkedik el az 1920-as években épült emeletes, nagypolgári villa.
Az épület főbejáratát többször is áthelyezték, de ez a villa méltóságteljes szépségén mit sem változtatott.
- Színész és múzeum? Ellentmondás, drámai konfliktus.
A színház nem múzeum, még rossz esetben is a jelenben él, jó esetben az élő jelenségeken túl világít. A színész a pillanat művésze, a mulandóság munkása. A színészmúzeum léte mégis szükségszerű - mondta köszöntőjében a megújult múzeum ünnepélyes átadásán Mácsai Pál színművész.
A múzeum újrarendezett kiállítása a földszinten meghagyta a korábbi, egy-egy nagy színészegyéniség köré komponált emlékszoba elrendezést. Négy színésznő - Jászai Mari, Márkus Emília, Bajor Gizi, Gobbi Hilda - művészi pályája a Nemzeti Színház történetének több mint száz évét fogja át.
A régi, megsárgult színlapok, kisebb és nagyobb portrék, korabeli fényképek, öltözőasztalok és tükrök között szemlélődve még akkor is felidéződnek a Júliák, a Lady Milfordok, az Aase anyók, ha valójában mi már nem is láthattuk a nagy színészeket e szerepükben. Ez a hely valahogy konzerválja és közvetíti a hajdan volt színjátékosok felszikrázó energiáit.

Bajor Gizi szobája

A felújított szobákat kiállításokkal berendezők - nagyon helyesen - gondoltak az élőkre is.
Úgy gondolták, az emlékezés feladata mellett adjon teret a múzeum a mai színházművészet jeles alkotásainak és tehetségeinek.
Ilyenformán az emeletet az élőkkel, a jelenkori színjátszás kellékeivel, rekvizitumaival népesítették be. Az emelet első szobája a magyar színház egyik legnépszerűbb műfaját, a zenés színházat, az operettet és annak sztárjait mutatja be. Egy másik szobában a hazai mozdulat- és táncművészet törekvéseivel, jeles képviselőivel ismerkedhetünk.
A legérdekesebb az a négy emeleti szoba, amely a színházi előadás létrejöttének folyamatát vázolja fel. Az egyik szobában elhelyezett hosszú asztalnál akár meg is lehetne tartani a képzeletbeli Shakespeare-dráma olvasópróbáját.
Bepillanthatunk itt a szereptanulással kapcsolatos szokásokba, a rendelkező próba és az emlékpróba mozzanataiba. S aztán következik a premier, amely felvillantja a színész és közönség kapcsolatát.
Sokan azt mondják, Európában egyedülálló ez a színészmúzeum. Azt is mondják, hogy sok országban létezik sztárkultusz, de sehol sem övezi annyi tisztelet a színészeket, mint nálunk. Egy-egy nagy színészegyéniség vagy színházi rendező múltjának tudományos igényű feldolgozása sem divat.
Amikor a séta végén, az emeletről lejőve ismét elhaladunk Gobbi Hilda rekvizitumai (fotó) előtt, megtorpanunk. Másképp tekintünk a Gobbi-fotókra, az egykori szobájából idekerült régi rádiójára és egyéb emléktárgyaira.
Tisztelgünk előtte, mert öt évtizeden át kurzusok jöttek és mentek, de ő mindig kiharcolta, amit éppen kellett: hogy ez a múzeum létrejöjjön, megmaradjon, bővüljön.
Neki köszönhetjük, hogy itt felidézhetjük legszebb színházi emlékeinket és büszkélkedhetünk a világ előtt ezzel a páratlan gyűjteménnyel.
Tizennégy esztendeje már, hogy nincs közöttünk; bizonyára örülne ennek a megújult, szép színészmúzeumnak.

Múzeum a pillanat művészeinek

Színpad