 |
| Erre a színpadra csak first class énekeseket szabad hívni - fogalmazta meg a tanulságot Marton Éva a Nabucco pénteki előadása végén. A véletlen úgy hozta, hogy világhírű szopránunk mellé szólt a jegyem, így tanúja lehettem, hogyan szurkolt, tapsolt, bravózott kollégáinak. Marton Éva hálás közönség. Amikor úgy érezte, méltatlanul hűvös a publikum, férjével együtt indították el a tapsot. - Segítenünk kell egy kicsit nekik, mert úgy látszik, a premierközönség nehezen forrósodik fel - mondta Marton Éva, aki nagy élvezettel nézte az előadást. Biztosan jólesett énekes kollégáinak, amikor a szünetben bekopogtatott az öltözőjükbe gratulálni. |
 |
| Volt mihez. A címszerepben bemutatkozó Paolo Gavanelli nem hiába mondja magát Verdi földijének: a legnemesebb olasz énekművészet, az igazi Verdi-stílus folytatója. Hangja inkább tenorális színezetű bariton, így nem a vad, sötét, magvas mélységei a legszebbek, hanem a könnyedén kiénekelt magasságok. Tudatosan építette fel a szerepet, árnyaltan, sokszínűen jelenítette meg Nabucco figuráját. És ami persze ennél is fontosabb: hihetetlen muzikalitással, finoman és érzékenyen, érzelemmel átfűtötten énekelte a szólamot. Gavanellit jó lenne még itt más szerepekben is hallani. |
 |
| Óriási előrelépés, hogy idén először a színpad két oldalán feliratozták az operát, így a darabot kevéssé ismerő és olaszul sem tudó nézők is pontosan követni tudták a cselekményt. Az Abigélt alakító Rálik Szilvia pazarul énekelte a hanggyilkos szólamot. A lelki mozgatórugókat is megmutatva értelmet adott a fúriaszerű figurának, ami tavaly, Marina Fratarcangelinek kevésbé sikerült. Biztosan sokan akadnak még Szegeden, akik emlékeznek Misura Zsuzsa remek Abigéljére; miközben Rálik Szilvia saját személyiségén átszűrve újrateremtette a különös, rokonszenvesnek nem mondható nőalakot, egy-egy karakteres gesztusával és szép frázisformálásával mestere régi alakítását is felidézte. Ennek a generációkon átívelő letisztult tapasztalatnak is köszönhető, hogy hangban és játékban is érett produkciót kaptunk. Rálik Szilvia az abszolút primadonna. Nagy nyereség, hogy a szabadtérin idén két darabban is hallhatjuk. |
 |
| A további szerepekben a tavalyi sikeres szegedi gárdát - Gábor Géza (Zakariás), Szonda Éva (Fenena), Altorjay Tamás (Baál főpapja), Vajda Júlia (Anna) - hallhattuk ismét. Az előadást rendezőként jegyző Kesselyák Gergely idén már a karmesteri pálcát is átvette. A Szegedi Szimfonikus Zenekart dirigálva a zene sokszor végletekig fokozott drámaiságát éppúgy sikerült megszólaltatnia, mint ahogyan az áradó dallamok is muzikálisan és stílusosan csendültek fel, talán csak a tempó lehetett volna néhol kicsit viharosabb.
Forrás: (szöveg) Délmagyarország Online (Hollósi Zsolt) |
