Woody Allenről mindenkinek a neurotikus értelmiségi, a kicsi, szemüveges, New York-i entellektüel jut eszébe, aki több időt tölt a pszichológusánál, mint partnerével, szüleivel vagy a munkahelyén. Azoknak, akik a figura mögé próbálnak látni, elsősorban a sikerfilmek (Annie Hall, a Hanna és nővérei, Fogd a pénzt és fuss! stb.) rendezője jut eszébe. Pedig Allen nem csupán elsőrangú forgatókönyvíró, rendező és összetéveszthetetlenül egyedi színész, hanem színpadi szerzőként és négy kispróza kötetével novellaíróként irodalmi babérokra is tör. A kisprózákban némileg átöltöztetve ugyan, de ugyanazokat az elemeket fedezhetjük fel, mint az Allen-filmekben: az értelmiségi, finom szellemeskedést, a néhol brutálisan abszurd poénokat, a mindent a szatíra görbe tükrén át szemlélő életfelfogást. Január 22-én és 23-án a Woody Allen nyomán írt Mellékhatások című előadás látható Katona Gábor rendezésében.
A Mady-baby című (január 23., február 5.) monodráma, melyet Borbély B. Emília játszik, három román fiatalról és az önfeláldozásról szól. Egy nehéz körülmények között élő, bukaresti lányt, Voicut az Írországban élő barátja rávesz, hogy költözzön ki hozzá. A repülőtéren Mady találkozik Bogdánnal, együtt utaznak és a továbbiakban hármójuk sorsa egybefonódik. A fiúk önmegvalósításról szóló harcában a lány eszközzé, majd áldozattá válik. Mivel mindketten Mady prostitúciójából húznak hasznot, miután terhes lesz, egyikük sem vállalja a következményeket, inkább úgy döntenek: megölik.
Mellékhatások
Nehéz meghatározni, hogy mi a normális és mi a deviáns, erre maga a szerző sem törekszik: ?Olyan világ ez, amelyben teljesen szétbomlott, vagy már bomlásnak indult családok jelennek meg ? gyerekeket látunk szülők nélkül és szülőket gyerekek nélkül. Olyan világ ez, amelyben a társas lét csaknem teljesen kizárt, így nem marad más, mint az ?egészséges magány? és az emberben féregként nyüzsgő gondolatok, melyek belülről emésztik"? vallja a január 24-én látható Deviancia című előadás dramaturgja Gálovits Zoltán.
Prah
A darab szeretetről, megértésről, egymás elfogadásáról szól. Középpontjában egy testvérpár áll, két nővér, egyikük autista. ?...bár mindketten dolgoznak, mégis nagyon bizonytalan a létük a világban. Ahogy a dráma többi szereplőé is. De épp ez a peremhelyzetük teremt drámai helyzeteket, gondolkodtat el az emberi lét alapvető kérdésein, az élet értelmén. Mai magyar történet, de a ?tanulsága? bárhol, bármikor érthető. Nyelvileg is gondos, az iskolázatlan emberek töredékes, pongyola mondatfűzései hallhatók benne ? ami bizonyos világlátást, gondolkodásmódot is elárul" ? ír a darabról Lőkös Ildikó dramaturg.
És a sornak még nincs vége: február 4-én és 5-én a budapesti Radnóti Színházban is nagy sikerrel játszott Spiró-darabot láthatja a közönség. A László Sándor rendezte Prah elnyerte a 2011-es nagyváradi Rövid Dráma Fesztiválon a Legjobb előadás díját, valamint Szász Enikő a Legjobb színésznőnek járó díjat.
