Mindeközben az történt, hogy épp a Radiohead játszott ma este a Nagyszínpadon, és ha jól vettem ki, minden korábbi látogatottságot megdöntött a Szigeten. Hogy a 9-kor kezdődő koncerten helyet kapjon az ember, érdemes volt kellő időben gyülekezni. Aki meg már egyszer ott volt, nem könnyen bírt elszakadni a hatása alól, gondolom, többségük nem is akart. Ez a zene nem őrjöngős, nem harsány, nem slágerlista-számokat játszik, és mégis ezrek tudták a szöveget és énekeltek velük. Ritkán jut a magyar közönségnek színpadon is ennyire profi zenét nyújtó, világszínvonalú zenekar.
Ez esetben tehát jobb lett volna, ha a ?Fiúk? akár csak félórával később kezdődik, 11-kor a fél 11 helyett. Ez a darab ugyanis ugyanúgy megérdemelte volna, hogy egy ilyen helyszínen nagyobb közönséget kapjon, mint általában. Azért el kell mondanom, hogy így is ellepték az emberek a domboldalt, és az előadás végén nem akarták leengedni a fiúkat a színpadról ? legalább hatszor tapsolták őket vissza.
A négy táncos, André Mandarino, Miguel Ortega, Rolando Rocha és Várnagy Kristóf kőkeményen koncentrált, dinamikus, átszellemült mozgást hoztak, régóta dolgozó csapatként együtt élnek evvel a darabbal. Kiváló összmunkájuk és emberfeletti teljesítményük után felszabadultan mosolyogtak az ünneplő közönségre.
Frenák Pál: Fiúk
fotó: Peti Péter
Frenák Pál Budapesten született koreográfus, akinek meghatározó élménye volt gyerekkorában, hogy szülei siket-némák voltak. A jelnyelv megtanulása, a gesztusok, rezdülések iránti fogékonyság, ami ezáltal korán beléivódott, későbbi táncos és koreográfus munkájába sajátos gazdagságot vitt. Párizsba a ?80-as években távozott, és itt sajátította el a Cunningham és a Limón technikát. Hosszú tapasztalata van a cirkusz világából, ugyanis tanított a Francia Artistaképző Főiskolában. Innen az akrobatikus, cirkuszi elemek integritása műveiben. Mikor Frenák megalapította a saját társulatát, gondosan nemzetközi csapatot választott ki, melybe magyar tehetségeket is meghívott, és ősbemutatóit is itthon tartotta. 2004-ben fogott hozzá a ?Fiúk? és a ?Csajok? című összetartozó darabok megkomponálásához.
Honlapunk archívumában megtalálható egy alapos elemzés a darabról, így tehát csak erejét és remekmű voltát húznám alá még egyszer.
Éjfélkor a sátorban egy kubai csapatot köszönthettünk, akik sajátos paródiát adtak elő. Zenés darabjuk hat személyre készült, három férfira és három nőre. A ?Chorus Perpetuus? című darab alapötlete az, hogy egy nem éppen összeforrott, privát kívánságokat a színpadon kívül hagyni nem tudó kórust alakítanak, akiket ráadásul csuklójuknál fogva összeköt egy-egy pánt. Ennek átvitt jelentései, az uniformizálás elleni lázadás, a munka világának gyakran életidegensége, a bezártság, helyhez kötöttség emberi természettel ütköző volta olyan szelíd, jókedvű köntösbe vannak burkolva, hogy a társulatnak sikerül első feladataként a szórakoztatást teljesíteni. Az alkotók humora (Marianela Boán és a táncosok) spontánul hat, burleszkszerű helyzeteket aknáznak ki az összekötöttség szituációjából. Szerepjátékuk, vagyis hogy egy élő kóruselőadást imitálnak, (sok hamis hanggal, rivalizáló énekesekkel, pökhendiséggel, apró bakikkal és elfedezéseikkel) lehetőséget teremt az újbóli és újbóli nekifutásokra, a közönséggel való kettős csevejre.
Ennek a darabnak fő iránya a comedia dell?arte vagy a kabaré volt, annyi különbeséggel, hogy próbált integrálni komoly táncbetéteket is, csakhogy a közbeiktatott szólótánc- és a hármas-hármas felosztásban táncolt táncrészek színvonala közel sem ütötte meg akármelyik eddigi táncegyüttes mércéjét az elmúlt négy napból. Hozzá kell tennünk természetesen, hogy az együttesek profilja más és más.
Holnap vár ránk többek között az Állami Népi Együttes: ?Pannon Freskók? című új darabja, és a Bozsik Yvette Társulattól Strindberg ?Miss Julie-ja, s most már nem lesz akkora konkurencia, lehet jönni bátran.
szerző: Csoma Orsolya
