Nem csak szemüveges kisfiúknak ajánlott

Este tíz órai kezdéssel tűzte műsorára az Új Színház a repertoárjától szokatlan, "alternatív" előadást. Noha a rendező, Pelsőczy Réka eredetileg stúdiószínházi térbe képzelte el az előadást, a fővárosi premier nagyszínpadi környezetben kerül megrendezésre.

A darab szövege gyerekírásokból, illetve újsághirdetésekből ollóztatott össze: Pelsőczy kérésére írtak általános iskolás korú gyerekek arról, hogyan képzelik felnőtt életüket. Az apróhirdetések pedig remekül illusztrálják, hogy milyen keserű valóság is lesz sok esetben a gyerekálmokból. A díszlet egyszerűségét fantasztikusan egészíti ki az előadás végén látható videóanimáció, Bernáthy Zsigmond munkája, amely akár önmagában, a darabtól függetlenül is megállná a helyét a világban, és akkor a színészeket még nem is említettük: mindannyian hatalmas odaadással játsszák végig az előadást. Nem lehet mást mondani, és valószínűleg nem is érdemes mást kiemelni: tisztán érzékelhető, hogy mindenki szívét-lelkét beleadva dolgozik ebben az ügyben, és ezzel minden fontosat megemlítettünk. Ami ezután következik, már csak körítés, de azért elmondjuk: a szereplők, vagyis Bánki Gergely, Bodor Johanna, Botos Éva, Elek Ferenc, Fodor Annamária, Gáspár Anna, Sipos Vera, Szamosi Zsófi és Vass György saját gyerekkori fotói is megjelennek az előadásban, s már csak ezek kedvéért is érdemes megnézni az estét, hiszen olyan személyessé, közvetlenné, közelivé teszik az élményt.

 

A kapolcsi bemutató után a kritika dicsérte, a közönség pedig imádta az előadást, s néhány hete az egri Stúdiószínházi Fesztiválon is sikert arattak vele.

 

- Kíváncsi voltam, hogy lehet dokumentumokat felhasználva színházat csinálni úgy, hogy az szórakoztató legyen, s közben beszélni tudjunk arról, hogy mi van, ha nagyok vagyunk -   magyarázza az alapötletet Pelsőczy Réka. - Így kapcsolódik be a közönség abba a képzeletbeli csoportterápiába, amelyen megtudjuk, hogy kiket látunk, mi a nevük, foglalkozásuk, családi állapotuk, hova jártak általános iskolába, mi volt a jelük az oviban, s minek öltöztek  a farsangon. Rajtuk keresztül felidéződnek a '80-as évek tipikus, mindenki számára ismerős mondókái, játékai, álmai, problémái.