|
A Magyar Színház mostani előadását Berényi Gábor rendezte a tőle megszokott, magas színvonalú kidolgozottsággal. Minden szép és hagyományos ebben az előadásban: É.Kiss Piroska hangulatos díszletei, Schaffer Judit reneszánszkori jelmezei, a jól érthető szövegmondás, amely alapfeltétele Heltai csodálatos verseinek.
Zilia Duca szerepe színésznők álma Bajor Gizitől Ruttkai Éváig. Ezúttal Gregor Bernadett játssza, aki az első felvonás hideg, gőgős szépségéből változik az utolsó kép könnyes, bűnbánó Mária Magdolnájáig. Ha nincs is több színe alakításának, ezt a kettőt elhisszük neki.
Agárdi Péter magyar vitéz: Mihályi Győző. Neki még nehezebb dolga van, hiszen szerepe szerint némán kell végigjátszania egy egész felvonást. Alakításának csúcspontja Setét Lajos elváltoztatott hangú bakója, amit remekül old meg. A cserfes, nápolyi Beatrix királynét Ruttkay Laura játssza. Az előadás egyik legjobb alakítása Bede Fazekas Szabolcs Beppója, aki először veszi le lábáról a gőgős, olasz hölgyet. Azt már kevésbé értjük, miért játssza ugyancsak ő Mátyás királyt - bár remekül csinálja -, semmi sem indokolja ugyanis a darabban, hogy Beppó és Mátyás ugyanaz a személy. Ha akarta volna, Heltai bizonyára így írja meg - hiszen Agárdi Pétert és Setét Lajost is ugyanazzal a színéssszel játszatja! Ez az egy pont, ahol Berényi Gábor rendezése nem győz meg. De egyébként harmonikus, szép előadást láthatunk a Magyar Színházban, amely hűen adja vissza Heltai eredeti humorát és líráját.
|
