A történet lényegében nem több, mint hogy öregek élnek az öregek otthonában, ahol az egyik öreg holnap hihetetlenül öreg lesz, merthogy betölti a nyolcvanat. Nem is történet ez, inkább állapot. Ezekkel a magatehetetlen, saját kis világukban éldegélő idős emberekkel ugyanis nyilván minden áldott nap ez történik. Vagyis semmi. De az nagyon. Az előadás már önmagában is egyik legviccesebb helyzete pedig az, hogy minden egyes öreget fiatal játszik. |
 |
| Bozó Andrea, Ónodi Eszter és Pelsőczy Réka |
| Tóth Anita egyenesen zseniális Grétike. Minden mozdulata, megszólalása, de még szeme csillogása is elfeledteti velem e másfél órára, hogy egy alig négy éve végzett főiskolás lány áll a színpadon.
Mészáros Máté most negyedikes színész szakon, mégis egy gyermeklelkű öregurat látok magam előtt végig, aki leginkább azzal foglalja el magát, hogy folyton bajt okoz. "De éppen ez benne a szép." - ahogyan Szűrös bácsiként felettébb mókásan üti le a magas labdákat ide-oda totyogva a szűkös ebédlőben. |
 |
| Tóth Anita és Széles László |
| A három ápolónő pedig valamilyen morbid módon még tán örömét is leli ebben a nem éppen áhított melóban. Hiába mondják, derogál nekik a szar, húgy és hányás feltakarítása és az öregek napi többszöri újrapelenkázása, ők már sajnos végérvényesen itt ragadtak. Ez az életük. Ónodi Eszter, Bozó Andrea és Pelsőczy Réka néha humorosan adja az ápolónőt, máskor azonban valahogy azt érzem, semmilyen magyarázatot nem adnak arra, mit is keresnek valójában egy ilyen helyen. És mondjuk miért nem egy gyorsétterem pultjánál keresik a pénzt? |
 |
| Elek Ferenc és Ónodi Eszter |
| Az viszont biztos, hogy ki vannak éhezve a friss húsra. Vagy legalábbis a kicsit frissebbre. Amikor ugyanis megérkezik Rolfi, a világutazó kalandor, aki valószínűleg még az országot sem hagyta el "amerikás" dzsekijében és hawaii ingjében, mind azonnal ráugranak. Széles László Rolfija valósággal egy pillanatig sem hagy nyugton. Egyfolytában arra kényszerít, hogy nevessek. Igazából az előadás csúcspontja is az ő nevéhez és Tóth Anitához fűződik. Közös jelenetük olyannyira fenomenális, hogy a nevetés végül már fizikai fájdalmat okoz. |
 |
| Nem igazán értem mindezek ellenére sem, Bagossy László vajon miért választotta ezt a "darabot". Merthogy se eleje se vége nincsen neki. Tulajdonképpen rövidfilmes burleszkjeleneteket gyártott belőle, ahol néhány perces bohózat után függöny, majd megint egy újabb és így tovább. A sorrend lényegében teljesen mindegy. Akár a második is lehetett volna az ötödik kép, de fordítva is simán. Horesnyi Balázs is lazán vette a díszlet kérdését. Az eklektikus gyönge kifejezés. Szivárványszínekben pompázó székek, asztalok, szekrények és kanapék töltik meg a teret és néhányukra különböző tárgyakat aggattak, melyeknek nem igen tudom megfejteni a jelentését. |
 |
| A helyzet az, hogy habár semmi értelme sincs a darabnak és egymástól szinte tökéletesen független és felcserélhető jelenetek követik egymást, mégis egy kellemes színházi este ez. Egy este, ahol végre felhőtlenül nevethetek a nézőtéren, mert néhány színész képes színészi teljesítménnyel kabarét nyújtani. Mert minden el van játszva és tán megbújik egy harmatcseppnyi dráma is a szavak mögött. A magára hagyott öregek drámája, akiken most nevetünk, de közben tudjuk, vannak ilyenek. Vannak magányos idős nénik, akik után ápolónők mossák fel a szart és pelenkázzák őket gépies szakszerűséggel. És ez nem vicces. A Kamra előadása viszont nagyon. Ilovszky Béla - Theater Online fotó |
