Nézőedzőtábor

Halkan és indokoltan diszkréten invitálták a látogatókat a sóstói programra, hiszen egyelőre csak bepillantást kínáltak a készülő bemutatóba. Illendő, hogy a leskelődők ne alkossanak nagyobb nézői hadsereget. Pláne, ha alig van férőhely.

 

    A dolog úgy áll, hogy Bodó Viktor és már nem is annyira alkalmi csapata beköltözött Nyíregyháza-Sóstón egy kiérdemesült anya- és csecsemőotthonba. Az intézmény két éve üresen áll, s a megye most használatba adta a színházi szabadcsapatnak. Egy szép, erdős-mezős zöld terület közepén áll a lepukkant épületegyüttes, amelynek nagyjából kiürített helyiségeit elfoglalta a társaság, hogy itt kezdjen foglalkozni Shakespeare Szentivánéji álom című drámájával.

 

Eleinte beszélgettek, előadásokat hallgattak - Kornis Mihályt, Gajdó Tamást, majd a fordító Nádasdy Ádámot hívták meg e célból -, majd kisebb csoportokban dolgoztak. Készítettek filmeket, fényképeket, afféle házi zenei stúdiót is létrehoztak - projektjük bízvást nevezhető összművészetinek. Az egykori otthont és környékét belakván a játszók kiválasztották a helyszíneket a színdarab jeleneteihez. A produkció ugyanis nem együltő helyű, hanem vándorlós. Némely szcénákat tágas szabadtéren játszottak el - Lysander (Czukor Balázs) autóval üldözi Helénát (Tenki Réka), s biciklire kapva hajt utánuk Hermia (Koblicska Lőte) -, egyebekre pedig a ház különböző szobáiban, termeiben, folyosóin kerítettek sort, ahol olykor csupán tíz-tizenöt nézőt engedhettek be egyszerre. Jelenettelen mégsem maradt egyetlen érdeklődő sem: ha kellett, a közönségcserét követően ismételtek a színészek.

 

Jordán Adél dúló-fúló Titániája a háztetőn civakodott Hajduk Károly Oberonjával, a családi étkezőasztalnál ülve, törleszkedő férfitündérei társaságában. Dankó István Vackor/Tetőfi szerepében a kazánházban gyűjtötte össze a mesteremberekből álló amatőr színjátszó csoportját, amellyel aztán az Athén-sóstói erdőben próbálta Piramusz és Tiszbe szomorú tragédiáját. Jártunk "vak" szobában is, bekötött szemmel, ahol a falnál állva fültanúi lehettünk Demetrius (Ollé Erik) és Heléna (Fridrik Noémi) durva veszekedésének és brutális egymásnak esésének. Aztán benzinszag, gyufa sercenése, meleg, a sötét kendőn átsejlő tűz fénye... Megfordultunk (ha fordulni nem is volt helyünk) a fürdőszobában, ahol Jordán Adél Hippolytáját Fábián Gábor Thésesusa eszközökben nem válogatva rávette a menyegzőre. (Korábban láthattuk e jelenetet a túloldalról is, amikor azt mutatta meg az athéni fejedelem, amit a nyilvánosságnak szánt ebből a lánykérésből.) Lenyűgözve tapadtunk a falhoz a gyerekhálószobában, ahol egy-egy rácsos kiságyban vágyódott egymás után Lysander (Czukor Balázs) és Hermia (Koblicska Lőte). Megrázóan szép jelenetük végére rájöhettünk, hogy ez volt a darabkezdés, az erdőbe érkezés előjátéka. 

 

Úgy kell ezt a nyílt napot elképzelni, hogy komoly, dolgos, odaadó házigazdák - fiatal színészek, közel kéttucatnyian - kedvesen végigkalauzolták a látogatókat közös munkájuk terén és idején. S miközben eljátszották a Szentivánéji álom egyes jeleneteit (és azok továbbgondolását, lehetséges előzményét, utózmányát), ezenközben a maratoninak mondható, hétórás színházi kaland alatt aggódó figyelemmel kísérték a vendégeket, kínálva őket kondérból saját főzésű paprikás krumplival, ásványvízzel, kávéval. (- Kérhetnék egy kávét? - Jaj, éppen bement egy jelenetbe a kávétermosz, de mindjárt lejátszik!)

 

A Szentivánéji álom bemutatója július 25-én lesz a Zsámbéki Színházi Bázison. A főpróbával együtt négy előadást tartanak belőle a rakétasilók dzsungelében. A sóstói kísérleti alanyok egyikeként megkockáztatom a prognózist: bizonyára Zsámbékon is nézői türelmet, kitartást és állóképességet igényel majd a produkció. Nem adja magát könnyen ez a különleges élmény. De megéri.