? Ez a fajta színház tulajdonképpen a mesemondás újfajta, modernizált változata ? mondja Scherer Péter, az előadás rendezője. ? Sok humorból, interakcióból, improvizációból, játékból épül fel és áll össze a mesélő története.
A Nézőművészeti Kft. első, A gyáva című előadásában, mely tavaly elnyerte a VI. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle fődíját, egy drogos fiú históriájával ismerkedhetnek meg a kamasz nézők. A Vakság hasonlóképp készült: az alkotók a szövegkönyvet látássérültek beszámolóiból, szövegeikből írták szakemberek segítségével, majd fésülték össze Sárosdi Lilla saját történeteivel. Tapasztalataik szerint a fiktív részek vegyítése valóságos elemekkel zavarba ejtő és váratlan ? olyan személyessé és hitelessé teszi az előadás hangvételét, amellyel a középiskolások valóban megszólíthatók.
? Mindig érdekeltek azok a társadalmi csoportok, amelyek tagjai hátrányos helyzetükből adódóan nagyon nehezen tudnak érvényesülni ? magyarázza Gyulay Eszter dramaturg, az előadás ötletadója. ? Szociális munkás lennék, ha nem a színház irányába indultam volna el. Talán ezért foglalkoztat, hogyan tud segíteni nekik a színház az érdekérvényesítésben. Ez az előadás olyan témáról szól, amelyről nem igazán illik vagy kényelmetlen beszélni. A kérdések felvetésével beszélgetést generál, ami kapcsolatot nyithat a nézők és a fogyatékkal élők között. Így csökkentheti a társadalmi közönyt, mely a sérültekkel szemben nyilvánul meg.
Az előadás egy, a látását fokozatosan elvesztő nő történetén keresztül beszél a vakságról, bemutatva a betegség különböző stációit kísérő lelki hullámvasutat. Gyulay szerint nemcsak a színházi eszközök használata miatt fontos, hogy a szerepet profi, látó színész játssza. Azért is döntöttek így, mert a nézők számára átélhetőbb, hogy velük is megtörténhet mindez, ha az előadó ?közülük való", nem pedig egy olyan ember, aki ?más", mint ők.
? Sok szempontból különleges nekem ez a darab ? mondja Sárosdi Lilla. ? Ez az első olyan előadás, amelyben egyedül szerepelek. Kihívás majdnem egy óráig fenntartani a figyelmet, ugyanakkor nagy játéklehetőség. Fontos volt, hogy lényegében hármunk anyaggyűjtése, tapasztalata, munkája a produkció. Önismeret szempontjából izgalmas feladat volt a fiktív és valóságos történetekből összerakni a személyiséget, amelynek egy része én vagyok. Nagyon kíváncsi voltam, mennyit tudok hozzátenni, hogy jó előadás szülessen mindebből.
