NORMA - Budafest

Színpad

A Verdi előtti operajátszás nagy hármasából - Rossini, Donizetti, Bellini - ez utóbbi a legfiatalabb, és tragikusan rövid pályája során (34 évet élt mindössze) számos operát alkotott. Hatalmas dallamkincse volt, a "Casta díva" kezdetű áriája a Norma első felvonásában az operairodalom egyik legszebb alkotása. Ha a Norma zenéje itt-ott Verdit idézi, nem véletlen, mert az olasz maestróra korai éveiben intenziven hatott Bellini zenéje.
Kiss B.Attila - Polgár László - Lukács Gyöngyi
A szűzsé persze romantikus, a kornak megfelelően (1831-ben mutatták be először Milánóban, még a szerző életében.) De ha lecsupaszítjuk a druidák szertartásaitól, nagyon is emberi történetet kapunk, amely egy férfiről és két nőről szól, meg egy idegen, megszálló hatalomról egy másik nép földjén. A Galliában élő druidákat, - akárcsak Albionban élő és Stonehenge-t építő társaikat - a rómaiak igázták le. Normának az a tragédiája, hogy papnő létére beleszeret egy férfibe, aki ráadásul ellenség. Ezért kell máglyahalált halnia, vallása előírása szerint. A férfi megcsalja egy másik papnővel, de Norma bár féltékeny, nagyvonalú jellem: megbocsát riválisának. A két nő kettőse az előadás egyik csúcspontja.

Adalgisát Ulbrich Andrea énekli. A római prokonzul, Pollione a két szereposztásban Kiss B. Attila és Fekete Attila, mindkettő fiatal, tehetséges és (végre) jóképű tenorunk! A druidák főpapja Polgár László és Kováts Kolos. De a Norma valójában egyszemélyes darab: a címszereplőről szól, aki ezúttal Lukács Gyöngyi(fotó), aki a milánói Scala, a New York-i Metropolitan és a londoni Covent Garden üdvöskéje - jogosan. Kellően drámai, kellően szenvedélyes, kellően félelmetes, kellően önfeláldozó. Játszani is tud, nemcsak énekelni, ami ennél a nehéz szerepnél nagy előny.
Sejtelmes és látványos díszletet tervezett Csikós Attila az Operaház színpadára: a druidák erdejét vitte színre, ebben suhannak a szereplők, világítanak a fáklyák és a hold, a druida vallás szent égiteste. És ott van az oltár, ami hol kunyhó, hol emelvény, és végül máglya a tragédiában.
Velich Rita jelmezei egy elfeledett vallási rítust és korszakot idéznek. Szikora János nagyszabású előadást rendezett, hűen korábbi önmagához. De a látványos elemek nem mennek az emberi történések rovására, ezért is érezzük ezt a Normát olyan közel magunkhoz.