Valami elvész a drámából, más viszont felerősödik. A lepusztult Aran szigeteki miliőben málladozó társadalmunkat vélem felismerni, ?retardált ebihalaiban" elsikkadt figuráinkat. Írország tágas zöld mezőinek mitológiája helyett egészen ismerős léthelyzettel szembesülök. Talán ez vezeti a cseh Svandovo Divadlo előadását.
Részlet az előadásból
Daniel Hrbek rendező a terrorista történet máza alatt mintha a rendszerváltás utáni volt szocialista országok emblematikus alakjait sorakoztatná fel. A három maffiózó inkább seftelőnek tűnik, mint terroristának. Donney állás nélkül maradt szakira hasonlít, Davey lézengő kamaszra hajaz. Maired a városba vágyódik, Padraicet a város torzította el. Csupa érzékeny megfigyelés, de ? talán a figurákra való összpontosítás miatt is ? az előadás a bohózat törvényeinek maradéktalanul csak külsőségeiben felel meg.
Részlet az előadásból
A díszlet két lényeges eleme Donney házának naturalisztikus belső tere és a mögötte lévő deszkadomb, a szabadban játszódó jelenetek egyik helyszíne. Utóbbi az expresszionista némafilmek hangulatát idézi: mikor a domb tetején elhaladnak vagy megállnak a színészek, fénykör emeli ki alakjukat és teszi stilizálttá, még egy-egy jellemző gesztus elrajzolása is megtörténik. Mindez megadja a karikírozás alaphangjának egyik végletét. Odabent a házban másfajta elrajzolás történik: a színészek játéka realistává válik. A túlzások vulgárisabbak ugyan, de nem elég precízek ahhoz, hogy a komédia igazán fergetegessé váljon. A poénok felépítése sem mértani pontossággal történik, bár a ritmushiba lehet, hogy a tolmácsolás bűne. A realista illúzió szempontjából viszont végzetes, mert indokolatlan világítási tévedés, hogy a halottak bábra való kicserélése fényben történik. Apró elcsúszások gátolják a vígjáték kiteljesedését.
Részlet az előadásból
Nem baj. Tulajdonképpen nem is bánom, hogy a bohózat téglái nem illenek pontosan a helyükre. Mintha másról lenne itt szó. Meglepő, de úgy tűnik, hogy a fejlett Nyugat-Európa legnyugatibb pereme összeér a mi kelet-közép-európai nyomorúságunkkal. És ezen még röhögni is lehet.
szerző: Deme László
Részlet az előadásból
Részlet az előadásból
Részlet az előadásból
